Vers, próza / Angyalok

Váradi Nagy Pál
Angyalok


Urbiában az angyalok a maradékok nyelvét beszélik, és Impériát minden minőségében megvetik. Rendesen mosdanak, és nagyon sokat dolgoznak, hogy gyarapodhassanak. De Urbiában az angyalok ritkán nemzenek két gyermeknél többet, nem úgy az importlakosság, aki a kultúráról körülbelül annyit tudott és tud ma is, amennyit viskójából a dombtetőn látott, vagyis valami idétlen kolostorféle jelenti számára a mindent. Mert szaporodik az, és egyre nő az angyalnak fejére. Urbiában az angyalok szenvednek, mert ég és föld összeesküdött ellenük, hogy boldogulásukat lehetetlenné tegye. Impéria a maradékok nyelvét tiporja, senyvesztik továbbá az angyalokat az árulók és a belső ellentétek, valamint némelyek lustasága. Urbiában az angyalok mindennek ellenére boldogok, mert övék az igazság, övék a város és övék a múlt. Emellett angyal csak angyallal léphet frigyre, különben násza aláhullásához és pusztulásához vezetne. Mert mind az angyal, aki kevert frigyre lépett valaha, annak sarja elvesztette, mégpedig örökre a nyelvét. Nyelve nélkül pedig angyal nem lehet, nyelve nélkül halott az angyalok számára. Urbiában az angyalok így uralkodnak mindenek felett, hiába nehezedik rájuk évezredes romlás és kín, mert Urbiában az angyalokat a szenvedés sorvaszthatja bár, de edzi is egyben, és így lesznek kiválasztott népekké szerte Impéria kegyetlen vidékein. Urbiában az angyalok a végeken állnak, és farkasszemet néznek a förgeteggel, amely a linnai meseszép idők vége óta csak és kizárólag arra vár, hogy angyalt hersegtethessen förtelmes fogai között. Urbiában az angyalok mind szépek, mert Urbiában csak az angyalok szépek, és jellemben erősek, mert mi más lehetne egy angyal. Továbbá Urbiában az angyalokat mindenek meglopják, de az angyal erényt csinál a dologból, és magasabbra hág minden elszenvedett kára ellenére, sőt azok hajtják éppen.



Linnában az angyalok a birodalom nyelvét beszélik, és a leghalványabb fogalmuk sincs, miért ne vehetnék mindazt el, amire más nem tart igényt. Mert Linnában az angyalok múlt híján a jelenben élnek, és építkezni akarnak, mert látják, mi cudar sors vár azokra, akik nem építenek. Linnában az angyaloké a földnek gyümölcse, és a mezőnek virága, mert nem fölötte kesereg, hanem munkálkodik azon, és gyarapodik, valamint a birodalom is segíti. Linnában az angyal egyszerű és csak élni akar, mert mi mást akarhat egy angyal. Továbbá Linnában az angyal szerény és nem veri féltéglával a mellét szerzett vagyona okán, hanem sarjainak osztja el azt, és hemzseg, és nem nagyon veszi észre, hogy a föld nem az övé lenne, mert a föld mindenkié.



Urbiában az angyalok nem hazudnak, és nem beszélnek mellé, mert mellettük az egykeresztes isten. És mind tudják az angyalok, hogy Linna örök, mert ára van a gerincnek és a tartásnak, és éppen ezért fog mindenki emlékezni az angyalok földjére, még akkor is, ha angyal már egy szál sem lesz. Urbiában az angyalok sokat búsulnak mégis, és isznak, mégpedig sokat, mert jövőt sejtenek maguknak, és szétporlást, és a csapos intett, és ketten felemelkedtek helyükről. És csendesen megfogták és kikísérték a papot az utcára, hogy hátha a csípős légtől józanodik kicsit, és egyedül is hazatalál.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Váradi Nagy Pál


A szerzőtől még

   Életnek pezsdülete
   Ttl
   Linna Könnye
   Kopernika


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.