Talált vers / Apám a koporsóban

Kosztolányi Dezső
Apám a koporsóban



Apám, teremtőm, istenem,
mily semmi vagy
és én milyen istentelen.


Mert az, aki apátlan,
a földgolyón
Isten nélkül, magába van.


A messzeségből rám mered
szigoru-szép,
nagyon-nagyon ismert fejed.


Hol vagy? Felelj hát, merre vagy?
Hol a szived
s agyad, a fényes ember-agy?


Erős, lehetsz ily gyönge te,
hogy így heversz,
minden férfiak gyöngye, te.


Még hallak, mint zivatart,
te óriás,
ki nemzett engem és akart.



Tanítottál itt az uton,
lásd, a halált,
azt is tetőled tanulom.


Arcomra húzva közönyöm,
az életet
s e leckét most megköszönöm.


Fölöttem téli szél visit,
kriptánk felé
előre lépek egy kicsit.


Nyugodtan járulok oda,
hisz ami vár,
csak ennyi lesz és nem csoda.


Te én vagyok és te vagy ott.
Most elhiszem,
most már tudom, hogy meghalok.


Apám, teremtőm, istenem,
mily semmi vagy
és én milyen istentelen.



1927







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kosztolányi Dezső


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.