Vers, próza / Argentin tangó

Lázár Bence András
Argentin tangó

[Látó, 2010. november]



*


A galambokról még felismerlek.
Ha érkezel, általában mélykék az ég.
Mint köldöködben a fém, amit én
tűztem magzatunk tüdejébe,
hogy aztán csak minket inhaláljon.


A hasad így lett tükörkép, bizonyíték.
Hogy nem velem, hogy én csak
a Július lehetek neked,
a hatsávos sugárút.
Így bennem úsznak végig
a kikötői kék éjszakák,
Borgesszel, argentin teákkal
és a hajókat elhagyó tangókkal.


*


Mit hazudhatnék még?


A galambok berepülnek, hasadba marnak,
és csőrükben elviszik a fémet,
amit én vettem a köldöködbe,
hogy magzatunk minket inhaláljon,
hogy aztán csak egy sugárút legyek,
végtelen, mint az óceán, mélykék,
mint amikor érkezel.
De a levegő most nehéz,
mint ampa a matróz kezében,
hullámokat tör az idő közénk,
köldököd vérzik, nem áll el,
és magzatunk nem inhalál többet.


Tüdeje összeesik, de vitorlánkon
ott fénylik a tükörkép, a kabinból
tangó szól, és a galambok
most már békésen isszák az óceán vizét.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Lázár Bence András


A szerzőtől még

   Prosectura (1)
   Prosectura (2)
   Prosectura (3)
   Prosectura (4)
   Prosectura (5)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.