Téka / Az élet (nem csak) nagy dolgai gyerekszerepből. Cseh Katalin Amit nem lehet megenni c. könyvéről

Bodó Márta
Az élet (nem csak) nagy dolgai gyerekszerepből. Cseh Katalin Amit nem lehet megenni c. könyvéről[2015. április]




CSEH KATALIN: AMIT NEM LEHET MEGENNI (BÓDI KATI ILLUSZTRÁCIÓIVAL). KOINÓNIA, KOLOZSVÁR, 2013.

„A svéd gyermekvers fogalommá vált. Nem volt szavalóverseny, iskolai ünnepély, ahol a kötet néhány darabja el ne hangzott volna, máig az iskolai olvasókönyvekben is biztos helyük van. Mi több, magyar gyermekköl­tőket is ihletett a példájuk, hirtelenjében Mosonyi Aliz és Ágai Ágnes nevét tudom említeni”1 – írja Tótfalusi István, a svéd gyermekversek magyar fordítója, aki vállalkozásáról és annak fogadtatásáról így írt: „1975-ben jelent meg válogatásom Ami a szívedet nyomja címmel Ingrid Sjöstrand, Britt Hallqvist és Siv Widerberg gyermekverseiből (...) Magam sem mertem biztosra venni, hogy a csengő rímekre és andalító ritmusra épülő, nagyszerű és nagy hagyományú magyar gyermekköltészeten nevelkedett kis olvasók jól fogadják majd a dísztelen, prózainak tetsző, furcsa szövegeket. Az eredmény aztán a legmerészebb várakozást is felülmúlta. Néhány éven belül három kiadás fogyott el a verskötetből, összesen több mint hatvanezer példányban (ma már a hetedik kiadáson és a százhúszezer példányon is túl vagyunk).”2 Hozzátehetjük, a kis kötetet azóta többször jelentették meg újra.
A siker titka az egyszerűség és hétköznapiság: ami a szívedet nyomja, arról szól, azzal segít szembenézni. Hogy a szülők elfoglaltak, hogy a testvérek, barátok olykor nem úgy viselkednek, ahogy testvértől, baráttól az ember gyermeke elvárná. Hogy az első szerelem, az első csalódás milyen felkavaró. Hogy a világ milyen rejtelmes, zavarba ejtő, nehezen értelmez­hető hely, és hogy az ember gyermekének milyen bonyolult a maga helyét megtalálni benne.
Tótfalusi István három svéd költőnő verseit találta meg, és tolmácsolta a magyar közönségnek, ezzel a gyermekirodalomban nálunk is valamiféle fordulatot hozva. Miért pont a svédek? Mert az ő gyermekirodalmuk legalább száz évvel előbb jár, olyan értelemben, hogy előbb fedezte fel a gyermeket a maga valójában, nemcsak mint alakításra, nevelésre, erkölcsi okításra való tárgyszemélyt, hanem mint az irodalom igazi alanyát. A szemléleti fordulatot jól illusztrálja Astrid Lindgren 1945-ös könyve, amelynek fő­szereplője Harisnyás Pippi, a félárva kislány, aki nem követi a sablonokat, és fittyet hány a közfelfogás által a jó gyermektől, a pozitív gyermekhőstől elvártakra, s bár rendetlen, fütyül is az illemre, csak azt csinálja, amihez kedve van, az olvasó mégis – pont ezért? – a szívébe zárja. A szemléleti fordulat eredménye, hogy nem pusztán engedelmességre, jó modorra, illem- és társadalmi szabályok betartására próbálják rávezetni a könyvek, mesék, versek álarcában a gyermeket, hanem önálló lénynek tekintik, akinek magának is vannak saját érzelmei, gondolatai, sőt: véleménye. Van joga, helye, szerepe a családban sem csupán a szótlan engedelmeskedés. Gondolatai, vágyai, csalódásai, egyáltalán: érzelmei és véleménye fogalmazódik meg. Az irányzat egyik magyar követője, Ágai Ágnes Kamaszságok címen találóan tárja fel egyrészt a gyermek, a kiskamasz saját kívánságait, másrészt a társadalmi beilleszkedés vágyától áthatott viselkedését: „Én reggel szeretnék vacsorázni, / éjjel fogat mosni, / délben krimit nézni, / hajnalban lepkét fogni. / De sajnos nem lehet. / Nincs lepkehálóm. // Nem tudom pontosan kifejezni, / amit érzek, ezért vagy hallgatok, / vagy azt mondom, / amit mindenki mond. / Így, remélem, hogy megértenek.” Az említett szemléleti forradalom ennek kifejezése, megjelenítése, irodalmi témává emelése, a köztudatba való bevezetése.
A svéd gyermekversek által megteremtett fordulat nyomán indult magyar gyermekvers-irodalom irányzatába sorolható Cseh Katalin e kötete is. Abba, amely magát a gyermeket szólaltatja meg, teret és hangot ad az ő világlátásának, ugyanakkor gondosan kidolgozott egyszerűségével a fel­nőtt olvasó is könnyen azonosul. A hangvétel és stílus alapján ebbe az irányzatba látszik betagolódni a kötet – és mégsem egészen. A képi keret, a kiadói szándék alapján gépiesen gyermekeknek szóló kötetként könyvelnénk el. A verscímek is látszólag gyermek(eknek való) témákat mutatnak: A fontos dolgokról, A szülőkről, Apáról és anyáról, A gyerekekről, a rájuk jellemző miértekről és még sok fontos dologról szólnak a kötet darabjai. E kimondott szándék ellenére, akaratlanul (?) is legalább olyan mértékben szól gye­rekekről felnőtteknek, és a világról felnőtteknek. A kötet egésze ugyanis egy nagyon sűrű, egységes világot és világlátást mutat meg egyszerű, gyermeknek-felnőttnek, idősnek-fiatalnak egyformán érthető, kézhez álló szavakkal és tömörséggel. A svéd gyermekversekre emlékeztet a kifejezésmód: bonyolult érzésekről és tapasztalatokról szinte banális egyszerűséggel szólni.
Ugyanakkor nagyon sajátos, Cseh Kati-világot mutat meg a svéd gyermekversek magyar irányzatában. A szerző felnőtt-verseiben is ez a sűrű, egységes, szavakban-kifejezésekben nem különösebben elvontan megjelenített világ van jelen, amelyben akár egy kenyérszeletelő kés vagy ruhaszárító kötél banalitásából csendülnek fel a felszín alatt szunnyadó érzések. A szerző itt csupán még jobban egyszerűsít, ezért szól gyermekbőrbe bújva a hétköznapok banalitásában rejlő mélységekről. Olyasmikről, mint egy mogyorós csoki ajándékozása körüli bonyodalmak (Amit nem lehet megenni I., II.). Mert ki gondolna bele felnőttfejjel, micsoda tragédiát, illetve komédiát okoz a rosszul megválasztott ajándék: az ötéves csalódik, amikor ezt kapja, a tizenöt éves meg röhög – mindkét esetben a dráma az ajándékozó lelkében játszódik le, de kimondatlan marad, és el se lehet siratni azt a döbbenetet, hogy a jó szándék és kedveskedés nem örömet szül. És így tud a szerző A fontos dolgokról is érdemben szólni. „Ami a felnőtteknek fontos, / az nekünk, gyerekeknek / lehet, hogy lényegtelen. / A felnőttek számára lényegtelen / dolgok pedig nekünk fontosak. / Ezért nem értjük meg egymást, / s ezért van az, hogy amikor / szívesen tapicskolnék mezítláb / a langyos sárban, akkor anya / rémülten felkiált, ahelyett, hogy / ő is velem tapicskolna vagy / legalábbis mellettem.” És így lehet (a mindennapiját tanárként kereső szerzőnek) arról is szólni, gyermeknek álcázva, hogy bizony „a tanárnő is ember”, hiszen „Tegnap a suliból jövet láttam az an­goltanárnőt, / két tele szatyrot cipelt, a buszmegálló felé tartott” (A tanár­nőkről); és hogy „Iskolába azért járok, mert kötelező, / tehát nem jószántamból kelek fel / korán reggel, hanem mert muszáj” (Az iskoláról).
Szerepversek a kötet darabjai: a szerző a gyermek szerepébe helyezkedve mond el az „élet-dolgokról” valamit, amit ő tud és érzékel, ami kikívánkozik belőle, s amit leginkább ebből a nézetből tud érzékeltetni A sze­relemről, A vágyról, Az álmokról, A titkokról, A bizalomról, A csalódásról, A sikerről, A kudarcról, Az őszinteségről, A kitartásról, A boldogságról, A képze­letről. Csupa olyasmiről, amiről egyébként szájbarágósan oktatni, nyársat nyelten erkölcsi prédikálni vagy érzelegni lehetne más műfajban, más szem­szögből.
A versekbeli átlényegülés többnyire sikeres, ahol nem, ott kissé erőlte­tettek a gyerek(esnek szánt) mondatok, ahol a legjobban sikerül, ott a hétköznapi banalitás igazi költői mélységekbe csap át: „A hiányérzet olyan, mint egy üres váza, / ami lezuhant az asztalról, s darabokra tört. / Már nem lehet összerakni, csak arra lehet / gondolni, hogy milyen volt épen, vagy / milyen lehetne, ha ép volna. // Anyának és nekem most nagyapa / a darabokra tört üres váza.” (A hiányérzetről)


JEGYZETEK

1 Tótfalusi István: A svéd gyermekirodalom hatása Magyarországon. In: Könyv és Nevelés, III. évf., 2001/2. (http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId= 125&action=article&id=226)
2 Uo.




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Bodó Márta


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.