Vers, próza / Az örömlányhoz

Bálint Tamás
Az örömlányhoz


A főtéren oly peckesen feszítesz,
Te, kiről a szelek susogva szólnak
kifordítva tenyérnyi, csöpp ruhácskád,
s úgy húzod kalapod a láthatárra,
hogy nem is veszed észre: új nap virradt.
A városban az emberek sietnek,
és tekintetüket nem mérik össze
mással, egykori híveid kerülnek,
s hatalmába kerít a nyugtalanság
engem is. Hanyag, ócska mozdulattal
megfordulsz, és már az okát is látom.
Ismerős kép, s nem az zavar leginkább,
hogy apróra cseréled azt, amid nincs,
de mellette még rút vagy és kivénhedt.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Bálint Tamás


A szerzőtől még

   Hadüzenet
   Clodiák, Lesbiák
   Vászon halakkal (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.