Vers, próza / Az egyetlen

Ferentz Anna-Kata
Az egyetlen[2019. október]






Fehérre törött szájprém,
szedegetem róla a cserepeket.
Férfival beszélek, kérdés,
az ajkak bárminemű piszkálása
provokáció-e.

Ő az egyetlen,
aki szerint lett belőlem valaki.
Hirtelen a lábam közé nyúl, felemel,
tálcára rakna.

Körbe-körbe járó futószalagon
örökbefogadható csecsemőkkel,
nőkkel és borokkal keringek.

Megtalálom a seggét,
könnyű elrúgni. Részeg.
Ugyan, a hölgy már vagy huszonöt,

minek tettetni, hogy kislány.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Ferentz Anna-Kata


A szerzőtől még

   Tej és kavics
   Stockholm
   Másik oldal


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.