Vers, próza / Búcsú Marostól
Vörös István
[2020. július]
Ma újra elmegyek,
ma újra eltörök,
késő nyári hegyek.
Az égről félelem,
jövőiszony csöpög.
Ma újra elmegyek,
de tartom a helyet,
ősszel visszajövök,
késő nyári hegyek!
Vagy ha már nem lehet,
érzem a drót mögött?
Ma újra elmegyek,
erdők, közületek.
A tévedés röhög,
késő nyári hegyek,
nem kellünk senkinek,
nem látjuk a jövőt.
Ma újra elmegyek,
késő nyári hegyek.