Vers, próza / Babits (alkonyég)

Nagy Attila
Babits (alkonyég)

[2005. október]



Babitsot olvasom s hullni kezd a zápor
Ittasul a magány ódon mámorától
Idehallom Isten felhős nevetését
Dugdossa a mély ég holdja ferde kését


Alkonyi pirosként évődnek a sorok
Melyekben az öröm oly meztelen zokog
Madár a madárral ívben kergetőzik
Múltak hűs tavában csillag feredőzik


Majd zárul a vers is lekoppan a vége
Kioson az álom illaton az éjbe
Kioson a könyvből magányunk a mámor
S valahol hol én sem hullni kezd a zápor


2005. május 19.




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   A Nap Kertje (Parco del Sole)
   Capri


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.