Vers, próza / Bevégezetlen folytatás (vers)

Visky András
Bevégezetlen folytatás (vers)


(identitás-rock)



csak úgy magam elé nézek
csak úgy magad elé nézel
csak úgy maga elé néz


csak úgy magunk elé nézünk


csak úgy körbe-körbe járunk
és összecsomagolva arra várunk
hogy jöjjenek
és ránk nyissák az ajtót


hogy beszéljenek
hogy beszóljanak
és elővegyék már a régi listát


kezdődhessék el a számolás


felszámolás
elszámolás
leszámolás


már lapozgat felettünk az Isten
mint a Van az óriási Nincsben


*


mindenki önmaga
mindenki más
könnyű jelmez
korhű díszletek
szerepleosztás


nem válaszok
csak replikák


s egy ismeretlen vétek


mindhiába vállalom
mindhiába bánom
tőlem kérik számon


én én
te te
ő ő
mi mi
ti ti
ők ők


*


ó jaj szívem
a hajszínem


a bőröm
hitem
génem


elmegyek átöltözöm
nem ismersz fel ígérem


terített asztal
utolsó vacsora
s az ára


elrejt és befogad
az Isten ruhatára


*


csak hangra hang és füstre füst
egy név mely említésre méltó
de nem komoly
csak esedékes végszó


*


egyszer egy régi karzaton
ahol se hang se kép se lámpa
hallottam s most is hallgatom
előttem állt
és mintha most is állna


az Isten volt
az Isten lehetett


mögötte mintha üres kirakat


elkergették a vízöntőt
kiöntötték a halakat
elbontották a díszletfalakat


ott áll az Úr
a könyveit
lapozza


és néha föltekint
és annyit mond
jaj nem találok szavakat





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Visky András


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.