Vers, próza / Boeing 747

Jánosházy György
Boeing 747

[2010. június]



Felhők felett, a sasnál magasabban
repülni, sebesebben, mint a szél –
mily ritka mámor, milyen mondhatatlan
gyönyör a szívnek! Nem, csöppet se fél:


mint a megbűvölt, féktelen, merész,
gond nélkül szállna egyre magasabbra –
de amikor büszkén a mélybe néz,
vastag lepel terpeszkedik alatta,


nem látja meghitt otthonát, a Földet,
s riadt kölyökként gyorsan visszatérne
az éltető, kedves hazai térbe,


hol gyermekektől lármásak a völgyek,
és zsíros szántókon izzadva vetnek,
és káromkodnak, dalolnak, szeretnek.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Szürrealista alkonyat
   Csupa zene
   Szürke ősz
   Csupán a szél...
   Suttogások


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.