Vers, próza / Bolygóközi lélekdonor

Monostori Tibor
Bolygóközi lélekdonor[2020. május]



Néma kisherceg leszek újra,
akiben csendesen szemereg,
lehull, verdes az esős fényű
idő. Közepes kaliberű,
falnak állított homokóra.

Kettétört távcsövem, bent rácsok,
megviselt keresztek csonkjain
csillaggyertyám viasznyomai,
kint, kíváncsi utazók, rátok
meredő porszem-pillantások.

Nem zavarom az álmaitok,
megyek szép ünneplőt ölteni,
szájzárat, virágot jutányos
áron adok, a vak raktáros
győzze polcaim feltölteni.

Kis kéz markolja meg kincseim,
s nevetve int, az unatkozó,
bús sofőr mögött ő érti csak,
hogy merülő szívet rejt, tik-tak,
a nullszaldós űrvállalkozó.













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Monostori Tibor


A szerzőtől még

   Tengeráramlatok


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.