Vers, próza / Café Flamingo

Nagy Attila
Café Flamingo


1.


Virágot kértem. Gerberát.
Az egyetlenegy szálat.
A téli alkony festi át
Bordóra úgy a szájat,



Amilyen az a virág volt.
Indultam ki a télbe,
Mely lelket, testet kirámolt,
S nem hagyta most se félbe.


2.


Vodka és sör az asztalon,
Mellette dupla kávé.
Emlékeim maszatolom.
A mérleg csupa kábé.


De téged várlak. Gerbera
Simul a füstben hozzám.
Szerettelek, et cetera.
Egy másik hangom szól rám:


A férfi hosszan álmodik,
S a lányok elmaradnak.
Elhagyják, mire rászokik.
S virágot mások adnak.








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.