Fehér ruhás leány a csönd
Kezében könnyű kis bőrönd
Most érkezik a vonatról leszáll
Engem keres majd megtalál
Rám köszön üdvözöl
S én megkérdem: m’ért üldözöl?
Vendéged vagyok – mondja ő
A furcsa fehér ruhás nő
Földön koppan a kis bőrönd
Beleremeg a (csönd)körönd

Hatalmas üres terem a csend
Hol kint ölében ring a bent
Kinyílnak mind az ablakok
Ott tollászkodnak az angyalok