Vers, próza / Csak Patroklosz

Markó Béla
Csak Patroklosz[2018. október]



Az istenek fénylő aranysisakja
végiggurul a véres horizonton,
Akhilleusz még Patrokloszt siratja,
s horpadt páncélomból én is kibontom,

aki nem én vagyok, pedig szerettem
nyugalmát s szenvedélyét, hogyha kellett,
de nézem csak, hogy mégis ismeretlen
már minden porcikája, ezt a testet

nem láttam így soha, ez csak jelen,
nem múlt, hiába viseli nevem,
hiába ugyanaz a vért s a kard,

hiába fegyverem vagy eszközöm,
akkor sem lenne már hozzá közöm,
ha érteném, hogy Zeusz mit akart.


Nea Potidea, 2018. augusztus 7.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


A szerzőtől még

   Kagylóhéj
   Fény az Égei-tengeren
   Reggeli újjászületés


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.