Téka / Csak a gyerekek szigorú felügyelete alatt! - Zágoni Balázs: Barni könyve című művéről

Gyulai Levente
Csak a gyerekek szigorú felügyelete alatt! - Zágoni Balázs: Barni könyve című művéről


Zágoni Balázs: Barni könyve. Reményi Schmal Róza rajzaival.
Koinónia, Kolozsvár, 2005.



„– Apa, Anya, ébresztő, ma kell játszani velem…
– Barni, hagyjál még aludni egy kicsit! – nyöszörgött Anya.
– Barni, csendben légy! – motyogott Apa.
– Azt a mindenit! – mondta Barni, és lehúzta a paplant Anyáról és Apáról.
– Aki este tévét nézett sokáig, az reggel keljen fel játszani! – mondta.
– Majd később, később – suttogta Anya.”
(Ébredős mese)



Az olvasói szokásrendek változásával párhuzamosan átalakul az irodalmi művekkel szemben támasztott elvárások halmaza is. A könyvek nem egyforma mértékben találnak olvasókra, (élet)koronként változó, hogy milyen értelmezési módok és esztétikai értékek válnak hangsúlyossá. A könyvvel, irodalommal való kapcsolat megszilárdításának már gyerekkorban el kell kezdődnie. Más esetben alig alakítható ki az „olvasási reflex”. A mesekönyvek teszik lehetővé az irodalomba való beavatást, az ilyen kötetek teljesítményének mérlegelése nem jelenthet nagy kihívást, hiszen a legoptimálisabb „mérőműszer” maga a gyerek, akinek mesét olvasnak. A mai mesemondó, meseolvasó ember más feltételek között szembesülhet a meseirodalommal, mint régebb: óriási a választék és rengeteg a mesehordozó médium, és nem elhanyagolhatóak a konkurenciaként fellépő elemek sem – például a számítógépes játék –, amelyek már-már kiszorítják a mesét a gyerekszórakoztatás területéről.



Zágoni Balázs első kötete, Barni könyve bátran felveheti a harcot a többi mesehordozó közeggel, gondoljunk csak arra, hogy könnyen elfér a zsebben, szaga van, rajzokkal van teli, és még az idősebb olvasókra is számít, hiszen jó nagy testtel rendelkező betűkkel könnyít feladatukon. Vonzó narancssárga színével egyből kitűnik a könyvesbolt többi mesekönyve közül. Barni könyvét a www.koinonia.ro címen meg lehet nézni, és rendelni is lehet belőle.
A mesekönyv Barni szemszögéből láttatja a világot, felnőtt nehézségeivel együtt. Néhol érthetetlen Anya és Apa világa, máskor pedig annyira egyszerűnek tűnik, hogy Barni magára meri vállalni a család pénzügyi gondjainak megoldását. De hamar rájön, hogy az általa választott taktika nem épp a legmegfelelőbb, mert ő eleve abból indul ki, hogy a bankautomata mindenkinek pénzt oszt, de elfelejti, hogy előbb pénzzel kell a gépet feltölteni. Barni nagyon is komolyan veszi a rá eső feladatokat: bevásárol, betonoz, autóbuszt újít, és különböző célokra pénzt tesz félre.



A kötet összefüggő meséiből Barni hétköznapjainak történései derülnek ki, nem megszokott helyzetek és élményteli események sorozatáról van szó. Ez természetes dolog, hiszen Barni 4 éves, de azért szembe mer szállni a felnőttek világával. Barni könyvét a gyerekek világához vezető útmutatóként is olvashatjuk. Megmutatja, hogy a gyerek partnerként való kezelése sokkal inkább célravezetőbb a nevelésben, mint a szigorú, komor parancsolás vagy a meg nem érdemelt kényeztetés. Meg kell bízni bennük, Barni egyedül vásárol, és elnyeri Gizi néni tiszteletét. (A vásárlás komoly kihívást jelentett Barni számára, hiszen nem tudott jól románul, de a mosolyból mindenki ért, így Barni is rájött, hogy az elárusítónő azért nevet, mert érti, mit kér.) Ugyanakkor arra is fény derül a kötetben, hogy a legjobb konfliktuskezelés az alapos megbeszélésen alapul. Együtt átgondolni a helyzetet és megoldani a problémát. A gyerekek sokszor annyira lelkesek és segítőkészek, hogy észre sem veszik, hogy rosszat tesznek. Barni nem bírta tétlenül követni Apa betonozó munkáját, és betömte a fal repedéseit. Csakhogy ő a betonozáson mást értett.



„– Barni, te mit csináltál? Összesároztad az egész falat!
– Nem sár az, Apa, hanem beton.
– De bizony az sár, csupa sár az egész! Ha majd megszárad, meglátod, hogy sár.
– Nem sár, mert beton. Ha megszárad, akkor meglátod, hogy beton! – mondta Barni, és legörbült a szája. – Apa, te nem tudsz játszani velem, és most látom, hogy dolgozni sem tudsz velem – tette még hozzá, és azon nyomban el is kezdett sírni keservesen. Apának elpárolgott a mérge, letette a betonsimítót, ölbe vette Barnit, és elkezdte vigasztalni. Aztán amikor Barni szomorúsága is elpárolgott, és a könnycseppek felszáradtak, Barni és Apa összesúgtak-búgtak. Majd együtt nekiláttak, letisztították a ház falát…” (Dolgozós mese) És végül együtt építettek keretet a homokozónak, és kicsi kövekből kirakták, hogy „készítette Barni és Apa”.



Barni empátiája és türelme kifogyhatatlan. Megsajnál egy rozoga autóbuszt, és Barnibusszá alakítja. Amikor pedig Apa ügyetlenül játszik, ő megértő. „De Barni türelmes Apával. Mindent szépen elmagyaráz neki, ha kell, többször is.” A humoros, jópofa helyzetek nem lennének teljesek a játékos és ápolt nyelv nélkül. A gondosan kezelt nyelv, a találó és jól megválogatott szavak és kifejezések nem hagyhatók figyelmen kívül a mesekönyvnél sem, mivel a gyerekeknél főleg az ilyen kötetek segítik a helyes beszéd elsajátítását. Íme egy-két példa szójátékra, a szavak értelmének árnyalására: „Ástam egy nagy lyukat az udvarunkon, bemásztam, és itt lyukadtam ki.” (Mese a lyukról) A Nagyravágyó Kisföldalattira vagy a Szánkós mesére is érdemes odafigyelni: „Anya, Anya. Én még nem vagyok nagy! Nem tudok lemenni az utolsó lejtőn! Pedig én is nagyon-nagyon szeretnék nagy lenni. […] – Kicsi Barnim – mondta Anya –, te most sokkal, de sokkal nagyobb voltál, mint Örsi, és az összes Hajnal negyedi kisfiú, tudod? Barni abbahagyta a sírást, és elkezdett gondolkozni ezen a furcsa dolgon, amit Anya mondott az imént.” (Szánkós mese) – tudniillik azon, hogy azért nagyobb, mint a többiek, mert csak négyéves, és egyedül ült a szánkón. Vannak olyan szituációk is, amikor a felnőttek nem értik a gyereket és megbüntetik: Barni egyszer azért nem tudott felöltözni, mert Anya nem számolt. Nála az öltözés csak úgy működött, ha együtt számolt az édesanyjával. A számolásra Barni boltjában is szükség volt, még akkor is, ha a legdrágább áru 6 lejbe került, mivel Barni csak hatig tudott számolni. A szülőknek meg kell tanulniuk a gyerekek írását megfejteni, másképp olyan kellemetlen helyzetbe kerülhetnek, mint Barni édesanyja, aki a kisfia írását a firkálással tévesztette össze. (Szép mese)



Ha meséről van szó, akkor az irodalomkritika keretei közül nem maradhat ki a legfontosabb „mesefogyasztóra”, a gyerekre irányuló figyelem, így, kérem, olvassák a következő sorokat hangosan, a gyerekek szigorú felügyelete alatt.



Kedves Gyerekek!
A mesetündér újabb könyvet rakott a könyvesboltok polcaira. Könnyen megtaláljátok, hiszen szép narancssárga színű, Barni könyve a neve. Ha még nincs meg, akkor kérjétek meg anyut és aput, hogy vásárolják meg nektek. Ha már a közeletekben van, akkor fogjatok neki elolvasni. Sebaj, ha még nem tud mindenki közületek olvasni. Míg megjön az a felnőtt, akit olvasásra lehet bírni, megnézhetitek a színes rajzokat. Ezeken Barni történeteit láthatjátok. Barni egy négyéves kolozsvári kisfiú, aki óvodába jár és nagycsoportos. Az egyik könyvbemutatón találkoztam vele. Nagyon fáradt volt, és nem tudta nekem elmondani, hogyan sikerült találkoznia az angyallal, hogyan repült a porszívóval, vagy hogy milyen volt, amikor először biciklizett Apa segítsége nélkül. Belealudt a mesélésbe. De a Porszívós mesét, a Túró Rudiról és a rahátról szóló történetet, no meg a Barnibuszt megtaláljátok Barni könyvében. Sok mesét tartalmaz ez a könyv. Azt is megtudhatjátok belőle, hogy Barni azért szereti jobban a tömbházlakást, mint a magánházat, mert a tömbházak körül rengeteg gyerek sürög-forog. Ha elolvassátok, meghallgatjátok a narancssárga könyv meséit, kiderül majd, hogy miért nevették ki a Nagyravágyó Kisföldalattit, és hogy miért nem érdemes a vasorrú bábához menni dolgozni. Most pedig szüleitekre bízlak titeket, olvassanak nektek hangosan szép Barni-meséket.



Nos, kedves szülő, mi más marad hátra, mint elővenni Barni könyvét, és teljesíteni a gyerekek kívánságát, meséket olvasni nekik. Zágoni Balázs meséi Barni felszólítására készültek. „Barni is szereti a Barni-meséket. Egyszer, amikor óvodába indult, az ajtóban hátrafordult, és nagyon komolyan megszólított: – Apa, amíg hazajövök, írjál egy Barni-mesét. Jó? – Jó – mondtam. És szót is fogadtam” – írja a szerző. Ez még nem mese.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Gyulai Levente


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.