Vers, próza / Csapdában

Jánosházy György
Csapdában


A múlt ravasz, sok körmü csapda,
ha riadt vadként foglyul ejtett,
nem menekülhetsz tőle, rejtett
tüskéit a húsodba csapja.
Deres fővel ma újra érzem
sok esztelen, fájó hibámat,
s úgy hasogat a régi bánat,
hogy kése alatt szinte vérzem.


Nincs soha megnyugvás e földön,
hol büntetésemet kitöltöm,
aztán pokol kutyái várnak;


a vigasztalan síri télben
rám telepednek régi árnyak,
és bánom, hogy valaha éltem.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.