Vers, próza / Cselló és tenger

Halmai Tamás
Cselló és tenger


[Látó, 2009. március]



Már mindenünnen a kereszt
súlytalan gótikája,
szálkás kegyelme, kedvesek
hite kísérti, drága


derű, könyvek egéből
glóriás gondolat –
már nem fél a reménytől
a bűntől boldogabb.


Jó minden, mert minden jó,
súgják hajnali völgyek.
A vers egyhúrú cselló
vagy angyali üdvözlet,


magányos ima. Minden
ima magányos.
Kórus biztatja. Nincsen
kotta a dallamához.


Fölötte ég bont szárnyat,
körötte megigézett,
napba szerelmes társak,
egymást szeretni készek:


szem nélküli tekintet
pihen a fényben alvón,
s reggel az elveszített
tenger kopog az ajtón.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Halmai Tamás


A szerzőtől még

   Tavasz, kutyával
   A középkori ember
   Meredek ég alatt
   Kert, angyallal


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.