Vers, próza / Csillagom

Jánosházy György
Csillagom


[Látó, 2009. február]



Fák sűrű lombja közt nevetve
bujkál egy huncut fénysugár;
nem óriási, mint a medve:
parányi, mint egy mécsbogár.


Álmatlan, kínos éjszakákon
megcéloz titkon dévajul;
nyila elzsongít, mint a mákony,
amint égő szememre hull.


Kiszolgáltatva mord, idétlen
fantomoknak, komor sötétben
lelkem hazátlanul bolyong.


Hogy egyszer csöndes révbe érjen,
hű csillagom, szelíd vezérem
ez a sugárzó, kicsi pont.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.