Vers, próza / Csupán a sápadt emlék…

Jánosházy György
Csupán a sápadt emlék…

[Látó, 2005. december]



Színét vesztette az ég és a föld,
lemosta róluk egy kaján ecset,
fakóra vált a friss tavaszi zöld,
sáros felhők lepnek rostás eget.


De volt valaha szép is a világ?
Hűsen hunyorgó csillagok alatt


szálltak szerelmes, szép melódiák?
Szépségből és örömből nem maradt,


csupán a sápadt emlék, semmi más,
és nem is volt talán soha igaz,
csak káprázat, hazugság, öncsalás,


a végső romlásban hamis vigasz –
mert roggyan a láb, és remeg a kéz,
s az agyban egyre gyűl, mind gyűl a mész.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Őserdő ez
   A Semmi partján
   Jó volna most


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.