Vers, próza / Csupa zene

Jánosházy György
Csupa zene

[2010. június]



Szimfóniák, szonáták, áriák
szüremlenek, áradnak mindenünnen:
zenél a csillag, szellő, kő, virág,
a töltőtoll vagy kalapács kezünkben,


csupa zene a világegyetem,
csupa igéző, fényes, tiszta dallam,
szép, mint az áldás és a szerelem –
miért élünk hát zsibvásár-zsivajban?


Miért van, hogy fülünk nem hallja meg
a zenét, mely betölti a világot,
hogy lelkünk daltalan, sivár, rideg?


A mi fülünkbe nem jut semmi más,
csupán torzsalkodás, szitok, jaj, átok,
sakálüvöltés, szamárorditás.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Boeing 747
   Szürrealista alkonyat
   Szürke ősz
   Csupán a szél...
   Suttogások


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.