Vers, próza / Dél, idő

Papp Attila Zsolt
Dél, idő



Mintha létezne még ez az egész
ormótlan, pulzáló világ,
jeltelen omladék a szélben,
mintha az anyagát tapintanád
– egy sűrű test
a valóság ma délben.


Ott szuszog már a ház előtt:
no lám,
kilépsz a fényre, szembenézel;
testetlen szellem, semmi vagy talán,
fényvisszaverő, sima felület,
parányi rés a húsban, átfúj a szél.


Megdermedt tükör: benne az arcod,
egy hibás címre postázott levél.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Papp Attila Zsolt


A szerzőtől még

   Ajtód előtt farkasok
   A Nulla Paraméter (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.