[2009. december]

Tágra nyitott szemmel s gyanútlan testtel
úszom halak és csillagok fölött,
lent kagylótörmelék, amit a tenger
örök, üveges gyomra kilökött,

s én lebegek, lemerülök a fényes,
torlódó évmilliókba, akár
egy vízben röpködő, borotvaéles
sziklák közt keringő, forró madár,

mert ez is csak nehéz, sűrű repülés
múló medúzák és naprendszerek
nyomát követve, új s új ölelés

minden szárnycsapás, áttetsző leszek,
s mint hajóroncs, mind tökéletesebb,
mert bennem lakik a hullámverés.