Vers, próza / Dallamfoszlányok között

Balázs Imre József
Dallamfoszlányok között[2015. március]



Nem lettem úr, nem lettem cifra szolga.
Zenész az végképp nem vagyok.
Párizsban, a rakpartokon járva
Csak külső dallamokra hallgatok.

Belül szép üresség, korrektül tálalt semmik ásítása.
Egy kiégett alföld komoly és felföldi mása.
Belülre nyúló hangok, távol zajló ébredések.
Utazások, melyek folyton utazónak néznek.

Amit kerestem, arra nem panaszkodom.
Akit találtam, ismeretlen, távoli rokon.
Boltívek alatt léptem be egy épületbe.
Vastag falai közt járok most is, tévelyegve.

Hetven-nyolcvan évet tettem hozzá ahhoz, ami volt.
Most minden olyan mondén, könnyed és csiszolt.
Ha sikerül, tán ráírom magam a vízre,
S emlékezem egy ideig pár szinte elfelejtett ízre.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Balázs Imre József


A szerzőtől még

   Saját zene
   A történet


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.