Vers, próza / Derű

Halmai Tamás
Derű



Közeledik, amihez közelít:


mennyekből való nyelvek és szelíd
derű igézi elevenre,
a bűnért hittel vezekelve


világosságba tart a vándor
a teremtett világosságból;


mert egyedül Isten szabad
ege alatt szabad a lét:
hallani tengert, madarat,
hajnali húrok örömét,


látni a fénybe rejtezett
nagyobb fény anyagán át
egymásba kulcsolt testeket:
a táncosok imáját –


sírásra biztat, ami van,
a jót szeretni, mert szeretni jó;


az irgalom óráiban
a remény is relígió,
ha verssel válaszol a hála
a végső dolgokhoz szabott
végtelenben az angyalok
s a fák néma naphimnuszára.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Halmai Tamás


A szerzőtől még

   Szépség
   Séta
   Tölgy
   Egyetlen
   Misztérium


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.