színház / Dereshajú és az álomlátó

Nils-Aslak Valkeapää
Dereshajú és az álomlátó[SzínházLátó - 2020. augusztus-szeptember]



Szereplők: Dereshajú, Rénpásztor, Jojkálók kórusa

Bemutatva kétnyelvűen (számiul és japánul) a szerző és jojkálói, valamint jápán tolmácsszereplői segítségével 1995. szeptember 12-én és 14-én Szapporóban (Japán, Hokkiadó sziget, Őszi Művészeti Fesztivál).

Az előadásszöveg a japán nó színház és a számi jojka énekeshagyományt követve íródott. A jelenlegi fordítás a szerző 1998 márciusában befejezett változata alapján készült, mely 2020-ban jelent meg háromnyelvűen (számi, angol, japán) a számi DAT kiadónál.


1. Jojkálók énekelnek

A jojkálás alatt az álomlátó – aki egy rénpásztor – belép, és elfoglalja helyét a színpadon, tüzet gyújt, fözöget, elüti az időt.

2. Rénpásztor

mily különös...
mikor megállok,
mégis mintha úton lennék
otthon érzem magam,
mikor terelem rénjeim
a vándorlás nem ér véget a tereléssel
most is
számos kutyamérföld után
nem kell tűnődnöm
merre tovább
a réncsorda mutatja utam

mint régen
ismét
átszeltem gyönyörű tarhegyeken

át legelőinken, e ragyogó tiszta földeken
amerre
csak a szem ellát
mily rövidek az ősz napjai itt
ilyen töretlen ösvények
sehol máshol…
messze észak felé
az utat rének patái jelölik ki
széllel szemben…

az őszi alkonyban csillagok gyúlnak a magasban…
és sziporkázni kezd az északi sarkifény

Lehajtja fejét, álomba merül. A fények lassan elhalványodnak… s amikor ismét felerősödnek, a rénpásztor helyén posztókabátja nyugszik. A követke­ző részek alatt a Rénpásztor a jojkakórus tagjai között ül.


3. Jojkálók énekelnek

4. Dereshajú
lassan közeledik, egészen lassan
az őszi hold
a csodás színekben pompázó éjek
a megtörténetek mögül
óvatosan előbújik
na, hogy s mint van
ahol korábban vándoroltam…

5. Jojkálók énekelnek

6. Dereshajú
Egészen közelmegy az alvó Rénpásztorhoz, körbenéz.
rénszarvasok
egy egész csorda
mily gyönyörű
és egy fáradt
alvó rénpásztor
Közelebb megy, úgy beszél az alvóhoz, mintha ismerné.
milyen szép
ez az alvó ifjú
a napok jönnek
és mennek

az életről szőtt álmok
csupán álmok maradnak

az élet maga
sötét és világos egymásutánisága

éjszaka és nappal
öröm és fájdalom
és mégis,
milyen szép
ez az alvó ifjú

7. Jojkálók éneke

8. Rénpásztor

milyen különös…
olyan mintha álmodnék…
de nem lehet álom…
a csillagok
a hold és a hely
ahol alszom, mind ugyanazok
de a vendég oly halovány
mintha a múltból tűnne elő
akárcsak Dereshajú a meséjében…

vuoj, vagy TE MAGAD lennél az?
hisz ő is jojkálgatva ezeket a helyeket járta…

9. Dereshajú
jojkálgatva bizony... dalolgatva…

bárcsak hallhatnám
üde zöld dalát…

érezném jojkája rügyillatát,
rügyezik-e még, kipattannak-é virágokba…

nem tudnál, kedves barátom…
szívből egy dalt fakasztani…
hogy megtisztítsa a gondolataimon ülő jeget,
hogy újra szikrázhassanak…

10. Rénpásztor jojkál

11. Dereshajú
még mindig,
még mindig
az élet vize csendül a dalban
még mindig hallani az időtlen időt
látni ahogy a szél a vizet fodrozza

a jojka
mely a tar hegyek lélegzetét visszahozza
és ha füled földhöz tapasztod
hallhatod
földanyánk szívverését

ez az idő
az idő, mely időtlen
az álom, mely élet, s az élet, mely álom, mely élet

álom az életben

12. Rénpásztor és Dereshajú együtt jojkál

13. Dereshajú
mily
fiatal vagy
pihenned kell még

nekünk
kik a múltból jöttünk
van elég időnk várni
nem kell sietnünk sehová, semerre
soha többé

néha
vágyunk beleszagolni
a zsenge fű illatába
a fiatalság bódulatába
szemmel kísérni amonnan
hogy élettel teli-e az élet
ugrándoznak-e a rénborjak
mámorosan a rügyektől, zsenge levelektől

aludj csak, hisz te fiatal vagy,
álmodozz!
tapaszd füled
szorosan a földhöz
érezd
ahogy a földből
árad beléd az erő
a tudás
a szavak nélküli tudás

nincsenek szavak a legmélyebb érzésekre
nincs azoknak neve
de meghallhatod őket
ha megnyílsz
és figyelmeddel ráösszpontosítasz

Dereshajú megfordul, elmegy.


14. Jojkálók énekelnek

15. Jojkálók és Rénpásztor együtt jojkálnak

16. Rénpásztor

miért vagyok ilyen szomorú…?
a föld érzi
szíve lüktet
amikor hallgatom, figyelem

miért nem marasztaltam
Dereshajút
kérdezhettem volna őt
tanulhattam volna tőle
kérdezgethettem
volna
de az álmok

miért is
fantáziálgatok
róluk
hisz puszta álmok

mégis, annyi minden van
amit megkérdezhettem volna
megtehettem volna

17. Rénpásztor a világ fájdalmáról jojkál, keservesen

18. Jojkálók énekelnek

Dereshajú visszatér, de most fehérben van, a haja lazán vállára omol. Ezúttal is lassan közelít.

19. Dereshajú

…sok mindent tudni szeretnél, igaz?
de tudod jól,
hogy könnyebb lenne e tudás nélkül!
nincs szükséged rá
amit tudnod kell
magadban mind megtalálod

a szeretet
az egyetlen
amire valóban szükséged van
a bátorságra
hogy szeresd magad
olyannyira
hogy rájöjj,
éppen ezért van szükséged másokra…

mi kell neked
ne kérdezd
szeretni
és merni szeretni
magad

hogy aztán tudj másokat is

20. Jojkálók és a Dereshajú együtt jojkál

21. Dereshajú
a Hold és a Nap
számtalan nemzedék
ügető kísérője

terelőutak mentén az évek is
mennek
jönnek
zsenge nyár –
aranylile sivít, könnyek
a fajdkakas szemében

így szólt testvérem a messzi keleten2,
amint egyedül vándorolt keskeny utakon, elhagyott
helyeken,
messze-messze,
hol az emberi láb
nyomában igazi ösvény kél
hol emberek kék-fekete sörénye csillog
hullámzása ritmusa
mint a csordában az agancsoké
a kora ősz elválasztó karámjában

és emberek is
követik saját vándorútjaik
az emberek
a népek
akik csak jönnek
mennek a nyomokban

volt
amikor a bölcsesség
elpártolt
az emberektől
és ők más vándorútra tértek
új horizont után néztek
sóvárgó elméjüket
követve

és a nap keringett
s a hold vándorolt tovább
az emberek sokasága
hordákba vetődtek
összekeveredtek, elvegyültek

az emberi lény nem magányosnak teremtődött
nem, bizony, nem


2 Macuo Basó (1644–1694) hajkumestert és egyik hajkuját idézi itt a szer­ző.



Tavasz távozik / Madarak sírnak / A halak szemei könnyel áradnak.

neked is megvannak a magad álmai
az ágyékodnak saját vágyai
ez az élet körforgása

és a nap rója köreit
a hold vele kóborol
telnek-múlnak a napok, hónapok, évek, korszakok

emberek, népek
jönnek, mennek
születnek, halnak

de ahogy a hordáik egyre nagyobbakra nőnek
egyre hatalmasabbak
és erősebbek lesznek
mint a szökőár
akkor elöntik mindazt, mi útjukba áll
összezúzzák
nem számít semmit a partszakasz, sem partvonal
még a hordák sem
amíg egyszer

22. Jojkálók énekelnek

23. Rénpásztor
A jojka lassan kezdődik, de egyre erősebbé válik… és a vége felé egészen hangosan szól.

…meg kellett volna
kérdeznem
igen, jobb lett volna
de homályos az emlék is

mégis
valami fájdalom
valami szomorúság
valami kor nyomaszt

valami



24. Dereshajú

s az idő múlik

mint ahogy az emberek nemzedékei is

és nem csodálom, hogy meg szeretnéd tudni
nem!
ha sötét árnyakat látsz
ne félj, drága öcsém,
attól rettegj inkább
hogy eljő az idő
mikor az ilyen kérdések
már fel sem merülnek elméinkben
hogy az ember elfelejti,
hogy maga is
a természet
az élet része
csupán…

ne félj, drága öcsém,
az élet gondját viseli a maga teremtményeinek
emberek letűnnek, igen, népek is,
és korok szintén

mégis rá kell kérdezni
ezekre

mert az emberek

egymást bántják
elnyomják
tönkreteszik

tán nem kellene neked mesélnem

de mindez meg van írva
s így kell lennie
az ember a természet része
az élet egyik része
csupán egyik része…

és van fény
és sötétség

meleg és hideg
halál és élet

és az Élet…

kedves barátom,
még a betegségnek is megvan a maga bölcsessége,
a maga élete
még a bajok is
szeretik magukat
harcolnak magukért
csatáznak egymás közt

barátom,
a népek, kik felszabadultak
mások uralma alól
olyanok mint az éjjel
mint a nappal

25. Rénpásztor és Dereshajú együtt jojkál

26. Dereshajú

bármiről légyen is szó
mindennek van ellentéte
a fényhez kell az árnyék, árnyékhoz a fény
a jóban is van rossz, a rosszban is lehet jó
a férfihez nő kell, nőhöz a férfi
a gyermekben az öreg, az öregben a gyerek

képességeidben viszont erő rejlik
hagyd hát kivirágozni magadban, ám rejtsd el őket
másnak, ne beszélj róluk
mert a képességek erejük vesztik,
ha mások megtudják

a Hold és a Nap az egek vándorútján járnak
az élet mély vizében

a világmindenség
hang nélkül is összhangban van
felviláglik
beborul

27. Jojkálók és a Deresjhajú együtt jojkálnak

28. Dereshajú

ne hidd, drága öcsém,
hogy bármit is mondtam volna neked,
álmot álmodsz csupán

s világod a fejedben létezik csupán
puszta gondolat
egyedül benned
kövesd saját sorsod, életed
figyeld, amit látsz, hidd, amit hiszel

borulj le
és öleld át édesanyád
a földet

és akkor meghallod szívdobogását
az élet hangjait
a világmindenségét

az életet

ne gondold, drága öcsém,
hogy bármit is mondtam volna
én te vagyok,
a te félelmed
a te vágyad
álomvándor az álmaidban
dereshajú
fehérre fagyott gondolatok

tán én vagyok te
öregen
vagy te vagy én
fiatalon

haj, vagyok, haj, vagy mégsem

29. Rénpásztor és Dereshajú együtt jojkál

30. Dereshajú
a Hold és a Nap az egek vándorlóútjain
az élet mély vizében
a világmindenség
halk összhangban
felviláglik, majd beborul
az élet álom, mely élet
álom az életben

a világmindenség
hang nélkül is összhangban
felviláglik
beborul

élet

31. Jojkálók, Rénpásztor, Dereshajú jojkálnak

32. Dereshajú
s azt kérded
én vagyok-e Dereshajú az ezeréves mesékből
én vagyok, igen,
de én te vagyok
a te gondolatod
a te álmod

s mikor továbbmész
bebújok
az álmaidba
ott maradok veled

ha én létezem
drága öcsém,
amikor megálmodsz álmaidban
azok az igazi álmok
ám neked kell eldöntened,
milyen álmot akarsz valóra váltani

most megyek,
kedves öcsém,
eltűnök az álmaidban
tebenned

mert nem vagyok más
csak libbenő szél,
mely nyírfagallyak közt játszik
az elméd ágain

bagolyszárnyakon átrepülök
az élet túloldalára
halkan
hang nélkül szállok

az álmok másvilágába

33. Jojkálók és Dereshajú jojkálnak


Dereshajú eltűnik… a fények a színpad közepére irányulnak. Rénpásztor ugyanott ébred, ahol elaludt.



34. Rénpásztor

hogy én, ÉN lennék
Dereshajú…
mintha
álmodtam volna…

s mégis minden olyan igazinak tűnik

nem is látom Dereshajút,
nem

ám
ott
egy bagoly

huhogva
tovatűnik
a bagoly…

mindvégig hozzá beszéltem
vagy netán magamhoz, álmodtam volna az egészet?
ezek az álmok ...

bagolyszárnyakon szállnak tova
az élet másoldalára

az álmok világába

35. Jojkálók énekelnek

36. Rénpásztor

Így történt
Dereshajú elszállt
az élet másik oldalára
belém
saját magába
az én álmaimba
s én vagyok Dereshajú
csatlakozom hát a bagolyhoz
hisz Dereshajú
magam vagyok

követem
a rénszarvasokat
az élet körforgását
az élet vándorútját

miképp
a Nap és a Hold
az egek vándorútján

én is
követem sorsom
az átkelés útvonalát
álmaimat

kísérem

az életet
álmaim
sorsom...

megyek hát

Rénpásztor összeszedi a holmiját, és elmegy.

37. Jojkálók énekelnek

Az énekmondók folytatják a dalolást, míg Rénpásztor el nem tűnik.

Vége


DOMOKOS JOHANNA és ŐRI ESZTER fordítása















Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nils-Aslak Valkeapää


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.