Vers, próza / Egy fél flakon

Demény Péter
Egy fél flakon

[Látó, 2006. március]




Mennyi minden a szerelem!
Csillogó vágy az ajkakon,
krúgató kacsák a tavon,
lüktető csók a szíveken –
de most arról szól a dalom,
hogy bármi legyen bárkivel,
bárhogy is fogyjon a hitel,
mindig marad egy fél flakon!


Ha összever is, szereted,
s ha könny szárad az ágyadon,
s ütés kéklik a lábadon,
nem is szólva a hátadon,
akkor is csak kedves neked –
mert ilyen ez a szerelem:
mindig marad egy fél flakon!


Hogy tabletta-e vagy kenőcs,
ezt meg nem mondja senki sem.
Nem tudja ruszki, jenki sem.
S ha nem csinos és szexi sem,
s ha négy paripán jön az ősz,
és ereszkedik már a lőcs
akkor is ez van (ez vagyon) –
mert ilyen ez a szerelem:
mindig marad egy fél flakon!


Herceg! E furcsa balladát
üldözheted a friss nyomon,
üvöltheted, hogy netovább,
szidhatod anyád és apád,
hűtlen szeretőd tomporát,
átsírhatod az éjszakát,
szenvedhetsz háton és hason –
a szerelemből (ez ilyen)
mindig marad egy fél flakon.


Rég nem szeretted, ó tudom,
ő mégis, még mindig szeret.
Kibámul most az ablakon,
s az éjbe suttogja neved,
s bármit is kívánsz, egyenest
neked küld száz szívesemest,
és másolatot senki sem
kap, mert csak téged szeret,
ahogy csak kifér a lukon.
Értsd meg, ilyen a szerelem:
mindig marad egy fél flakon.




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Demény Péter


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.