Vers, próza / Egyetlen szerkezetben

Markó Béla
Egyetlen szerkezetben

[Látó, 2010. február]




A fák közé szorulva egész éjjel
vergődött a szél, próbált szabadulni,
ki-kinéztem, én sem tudtam aludni,
megtelt a kert sötét, megalvadt vérrel,


minden mindennel összekapcsolódott,
minden mindent jelentett, s nem jelentett
semmit, csak rángatta a szél a kertet,
birkóztak, de nem váltak szét a dolgok,


én foglak-e vagy te tartasz meg engem,
magamban újra s újra szétszereltem
az éjszakát, majd ismét összeraktam,



együtt feküdtünk, két külön darabban,
akár két alkatrész Isten kezében:
tört ág, szakadt lomb a reggeli fényben.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Markó Béla


A szerzőtől még

   Megint
   Minden működik
   Áthaladsz
   Balázzsal egy eltört vázáról
   Fontana di Trevi


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.