Vers, próza / Egyszer elolvad a hó is

Jánosházy György
Egyszer elolvad a hó is


Szerényen hulldogálva betakar
lassan mindent a hó; akár a vatta,
habos, puha, és eltünik alatta
a limlom, törmelék, szemét, avar.


Kórház-fehér borítja a világot,
egy kis fényben már szikrázik, ragyog,
mint téli éjszakán a csillagok,
mint angyalszárnyra szórt üvegszilánkok.


De új erőre kap a Nap maholnap,
a szép fehérség elszürkül, megolvad,
egy friss eső emlékét is lemosta,


s bokáig érő sárlében, latyakban
előtűnik megint, még undokabban,
világunk minden rondasága, mocska.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.