Vers, próza / Elégia egy hervadt virágról

Jánosházy György
Elégia egy hervadt virágról

[Látó, 2006. április]




Egykor olyan finom és illatos volt,
mint a hattyú szépségű kéz, mely adta;
úgy ittam illatát, mint friss piros bort,
elém bűvölte őt egy pillanatra.


A lenge kéz ráncos lett, összeszáradt,
a szép virág elhervadt, megfakult;
a lelkem is megtöppedt és kifáradt,
Meseországba költözött a múlt,


a forró perc szikkadt virág csupán:
ha ötven év után ma szembejönne
elhízva az a régi lenge lány,


fittyet se hányna rám, észre se venne,
nem volna egy szava, egy árva könnye,
és úgy néznék rá, mint egy idegenre.




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Ismer itt minden
   Eldalolatlan ének
   Te is elmentél
   Ébresztőóra
   Fekete madár


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.