Vers, próza / Elengedés

Körtesi Márton
Elengedés[2020. július]



Mind majdnem,
de sosem hiánytalan.

Az egó, mint garat hátsó falán egy
leöblíthetetlen szemöldökszálnyi
rögeszme, úgy tapad az
érzékelés nyálkahártyájába.

A nyelv kifordul önmagából,
ahogy megpróbálja elsimítani:
maga alá hajtja az uvulát, és
a szájpadlás redőiben tapos.

Úgyse megy. Mégsem pihen,
hiába tudja azt is pontosan,
hogy legfeljebb magától múlik el.

Minél tovább nyeldesi,
annál kevésbé változik,
de a kétely is egyre jobban ül:

hogy nincs is ott, sőt,
ott sem volt soha,

csak kisült receptorok
között átfutó feszültség

viszkózus nyákrétegen.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Körtesi Márton


A szerzőtől még

   Levezetés


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.