Vers, próza / Elepedt földön

Nagy Attila
Elepedt földön


Zsoltárok Könyve 63:2


Az, aki lehetnék, lapokon marad.
Ha túlélne mégis néhány sorom:
Nem beszéltem én semmi másról:
Magányom torz alakja csüngött
Alá a csöndes vallomásról.


Elrohanva életed mellett,
Ha beakadna kabátod zsebe:
Olvasó, perdülj percnyire felém:
Ott állok én majd láthatatlan
És súgom, hogy a vers te vagy,


Amely a léten túl is, az enyém.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   Trója
   Liba
   Istenem…
   Don G. Velencében (2)
   Mindennapok


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.