[Látó, 2006. február]

elhagytak a fények s a balzsam álmok,
nem jönnek el többé a jó tündérek,
útvesztőimből kiutat hol találok,
sugárnyi ösvényt, hogy innen kiérjek

újra a választás keresztútjára,
hogy végül higgadtan választva, bölcsen
s kimérten lépjek, ez egyszer bejárva
biztos utam az utolért időben…

Apró füstcsíkok, pár cigarettacsikk,
s különvilágom omló romjai,
mindaz, mit nem tudtam feloldani,
mindaz, mi önmagamtól messze vitt,
mindaz, mire sohase lesz szavam,
mindaz, mi érintetlen elsuhan.

Mindaz, mi érintetlen elsuhan.