Vers, próza / Ellenirányú mozgás

Zakariás István
Ellenirányú mozgás

[Látó, 2009. március]



A mélyülő meder két partja gyors
sodrú vész sorjáin szétfesel.
Szirtek beomló üregében az
üresség önmagát falja fel.


Mindent sodró, tajtékzó áradat
hullámok taraján növeszti
keselyű karmait, apad-árad,
fogását többé nem ereszti.


Ami egész volt, most röggé omol,
ezer örvényben roppant a mély.
Lágy fodrú álmot lehelő, kereng
a szív terében az örök éj.


Mi percek uszonyain kavarog,
sodra vész, s ülepszik az örök,
mint fenékre süllyedő kő nyomán
lassan elhaló hullámkörök.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Zakariás István


A szerzőtől még

   Kileng az inga
   Minden más felett
   A kés


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.