Vers, próza / Engesztelő

Mikola Emese
Engesztelő[2019. május]



Lefagyott a géped, kint tél van, a központi sem megy, ha jön az áramszünet.
Orosz sztyeppén rostokolunk a fagyos vagonban, érezzük a csizmában,
hogy a lábunk hideg.

Ott van a zsebedben, ne nézz ilyen félénken, egy mozdulat, és felszisszen a meleg,
magic box alá Irinyi János – a magyar expanziót, épp egy elzászi ne értse meg?

Ínséges időkben mi végre verset írni? Én tudom, de félek kimondani, és elmondani neked, mert mindenki csak azt szereti, aki őt nem érti meg.
Nincs hideg, hisz a cigik is égenk. Szerencse, hogy itt ez a szép áramszünet. Mosolyogva meggyújtom a sálam, cipőfűző, nadrágszíj, körülnézek, mint a zárkában, ha nincsen mivel, nem lesz minek.
Tudod, a magány olyan ronda kurva, hogy nem megy el akkor sem, ha fizetsz. Bonhöffer, Nietzsche, Bulgakov, mind kibírtuk ezt a vizitet.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Mikola Emese


A szerzőtől még

   Reply hazalátogatásra


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.