Vers, próza / Félelem és reszketés

Kiss-Pál Klára
Félelem és reszketés[2014. július]



hasadt tenyérben kisfiús mocorgás.
az ég felfordult, vörös sivatag.
állat sehol. jaj lenne tudni most,
hogy úgysem visz el a végső határig.
ahol a forró pengeélen járat,
s nem ér többé neve a megszokásnak,
nem óv a régi dacszövetség.
erkölcs, törvény hogy mit fecseg – mit árthat?
és mit segít, hogy egyszer már itt álltál,
majdnem itt, és akkor is
hibátlanul végigmondtad a leckét?

hát most jött el! ne reszkess!
jaj lenne ez egyszer
nem dobni be lovak közé a gyeplőt,
nem ugrani, amikor pedig topázra,
opálra, krizoprászra eshetsz.
vagy légre lépsz, imbolygó pókfonálra.
jaj lenne most megvárni, amíg
talpad alatt felépül az a híd,
a lángoló helyett megépül
az a biztos kövezet, amely mindig
vissza, hazavezet.
rálépsz szilárdan, könnyedén,
s nem hiszel többé semmiben.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kiss-Pál Klára


A szerzőtől még

   Kollégium
   Talán
   Szint alatt


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.