Vers, próza / Függés [1. rész]

Izsó Zita
Függés [1. rész]

[Látó, 2009. november]



Dráma egy felvonásban



Szereplők


Mádi Lili, 14–15 év körüli
Mádi Szabina, Sziszi, Szabi – Lili nővére, 30–32 év körüli
Galambos Máté, (építő)munkás, 32 év körüli
Székffy István, idegorvos, 40–42 év körüli
Mariann, 25–30 év körüli


Felosztás


6 rész: Előjáték, Az első vallomás, A második vallomás,
A harmadik vallomás, Ítélet, Utójáték



I. Előjáték


(A színpad közepén Szabina)
Szabina (fontosabb kulcsmondatok hangzanak el a darabból, esetleg a saját részek a többi szereplő hangján is megszólalhatnak) Egy, kettő, három. Egy, kettő, három… A nevem… Gyilkos vagyok. A gyógyszerek sokkal drágábbak, mint te… ezt úgy hívják, önvédelem… Mintha büszke lennél a hülye véleményedre!... Csak ezeket jöttem kiragasztani… Szerdáig van idő!... Egy, kettő, három. A gyógyszerek sokkal drágábbak, mint te… ezt úgy hívják, önvédelem… Mintha büszke lennél a hülye véleményedre!... Csak ezeket jöttem kiragasztani… Szerdáig van idő!... A nevem… (Fokozatosan halkul el. Sötét)


II. Az első vallomás


(Lassan kivilágosodik a tér, egy szobát látunk a kis, lerobbant gyárépületben. Az ablaknál, a színpadnak félig háttal ill. oldalt ül Szabina.)
Szabina A nevem… A nevem Mádi Szabina. Gyilkos vagyok. Tizenkét éve bujkálok a húgommal, a hajléktalanok között, egy elhagyott gyárépületben, sok a durva alak, de legalább senki sem keres, nincs esély, hogy megtaláljanak, nem tudom egyébként, mire jöttek rá a zsaruk, de nem maradhattam, nem várhattam arra, amíg történik valami, vagy letartóztatnak, ott volt Lili, rá vigyáznom kellett, nem volt senkim rajta kívül, apánk, nem tudjuk, ki volt, anyánkról még akkor nem is sejtettük, mivel tart el, később már biztos lett, persze, amikor jöttek a stricik, de nem, minket nem adott oda, egyáltalán nem úgy nevelt, nem akarta, hogy lássuk, engem balettintézetbe küldött, mindenét arra költötte, igazi táncosnőt akart belőlem, de hát közbejött a rák, feleselni akart az Istennel, vagy mi a franc, mindenesetre egy autó alá lépett, hogy ő döntse el, hogy ő döntsön az életéről, mikor hal meg, ne a rák, mi meg magunkra maradtunk, szerencsére a balettintézet miatt kaptam munkát, ilyen fiatalon, mindenki imádott, táncosnőként. Aztán… Hirtelen történt. Rosszul mentek a dolgai, zsarolták, összetörte a kocsit, vagy túl sokat ivott, ha csak engem üt meg, esküszöm, nem teszek semmit! De Lili felébredt az ágyában, és sírni kezdett. Ő félrelökött, azt mondta, hogy befogja a száját. Hogy befogja a száját, vagy kivágja az ablakon! Volt egy pisztolya, egyetlen golyóval, azt mondta, azért, hogy lőne vele, mindig jusson eszébe, milyen rövid is az élet, pedig lett volna oka, nem használta soha, de magával hordta mindig, kivéve aznap, a felső fiókban maradt, a véletlen, a véletlen már szinte baleset! Nem tehettem róla. Azzal az egy golyóval lőttem le őt. Azóta menekültünk, Lili persze emlékezett, hogy szerettek, a sikereimre, vagy én mondtam neki, már nem tudom, de aztán néhány év alatt belebetegedtem, ma már mozdulni sem tudok, szinte, korábban Lili koldult, persze megnőtt, már nem adtak neki annyit, de okos, szerzett munkát, papírvirágokat hajtogattunk, de még mindig vigyáztam, hogy ne sejtsen semmit, úgy felnézett rám, egy szentnek tartott, aki mindent feláldoz érte, nem is tévedett, de nem volt szabad megtudnia, hogy gyilkos vagyok, tudtam, nem bocsátaná meg, megvetne érte, szentnek tartott, olyan naiv… Semmit sem volt szabad tudnia, sem a valódi nevét, sem azt, hogy pontosan hol és mikor született, mindennél jobban féltem, hogy egyszer ránk találnak, csak egy orvos tudott a titkunkról.
(Szünet)
(Még mindig ugyanaz a szoba, de most világosabb, látni lehet a hevenyészett berendezést. Szabina féloldalasan fekszik a matracon, látszik, nehezen lélegzik, papírvirágokat hajtogat. Néha megmozdul. Hirtelen belép az ajtón egy 14–15 év körüli lány, kezében néhány zacskóval.)
Lili Itt vagyok! (Letérdel nővéréhez, megöleli)
Szabina Hol van? És a gyógyszerek?
Lili Pista bácsi? Majd később jön, azt hiszem, nem találtam otthon, de hagytam üzenetet, ha befejezi a rendelést, jöjjön. (Lassan leül Szabina mellé az ágyra, lerakja a csomagokat, és megfogja a kezét)
Szabina Küldött rendes gyógyszereket?
Lili Mondtam, nem beszéltem vele.
Szabina Akkor legközelebb is olyan műszarokat hoz. Kísérletezik. Esküszöm, rajtam kísérletezik.
Lili Ne nézz már így! Tudod, sok a munkája, legalább az nyugtasson meg, hogy ha ennyit törődik velünk, rá mindenképp számíthatunk!
Szabina Mennyit?
Lili Sokat.
Szabina Néha eljön.
Lili Fizetség nélkül. Ezt ne felejtsd el.
Szabina Mi a fene, mennyire pénzcentrikus lettél!
Lili Nem vagyok az, csak látom, hogyan mennek a dolgok. (Szünet) És tudod, hogy érted bármit megteszek. Szerzek gyógyszereket is.
Szabina Igen? Mégis hogyan? Ne álmodozz, a gyógyszerek sokkal drágábbak, mint te.
Lili Mi?
Szabina Semmi. Csak maradj mindig velem. Amíg csak élek.
(Lili megöleli őt)
Lili Úgyis örökké élni fogsz.
Szabina Vagy legalább a feléig.
Lili Képzeld… Lövöldözés volt ma az Erzsébet körúton, hallottál róla?
Szabina Igen?
Lili A rendőrök lőttek le egy embert, mert egy pisztollyal hadonászott. Érted?!? Lehet, meg sem volt töltve!
Szabina Csak nem mehettek oda ellenőrizni!
Lili Megölték.
Szabina És ez szerinted ilyen súlyos bűn?
Lili Hogy kérdezhetsz ilyet?
Szabina Lelőhetett volna bárkit, fenyegette az embereket, közveszély, bármi, ilyenkor nem szabad szarakodni…
Lili De egyiket sem tette.
Szabina Ezt úgy hívják, önvédelem.
Lili Persze. Mindent meg lehet magyarázni. Pedig csak közönséges gyilkosság volt. A rendőrök bármit megtehettek volna, ha a lábára céloznak, vagy mit tudom én…
Szabina (a csomagba nyúl, amit Lili hozott) Mi ez?
Lili Kóstold meg!
Szabina Nem vagyok éhes.
Lili Tegnap óta nem ettél.
Szabina Láttad, hogy történt?
Lili Mi?
Szabina A gyilkosság.
Lili Nem.
Szabina Akkor miért ítélsz?
Lili Szabina, szerintem hagyjuk abba, semmi jelentősége.
Szabina Hogyhogy nincs jelentősége? Meg akarsz szabadulni tőlem?
Lili Dehogy!
Szabina Ki akarsz zárni! Alapvető tévedésben élsz, és ki akarsz zárni! Mintha büszke lennél a hülye véleményedre!
Lili Ez csak egy hír. Semmi köze hozzánk!
Szabina De a lényegének van! Ha rád támadna valaki az utcán, nem védekeznél? Nem lennél képes ölni az életedért?
Lili Nem tudom.
Szabina Gyere csak ide! Gyere közelebb! Ha most megpofozlak? Megtéplek? Ha megölnélek? Az ellen nem védekeznél? Állj meg! Gyere ide! Azonnal gyere vissza!
Lili Fejezd már be! Kérlek szépen, ne csináld ezt velem…
Szabina Gyere vissza! (Szünet) Sajnálom, ne haragudj. Néha kiborít ez a helyzet. Ez az egy helyben rothadás.
Lili Szedd össze magad! Te is mindig ezt mondod nekem…
Szabina Neked! De nem saját magamnak…
Lili Mindig van esély! Annak az embernek is járt volna. Nem önvédelem ez. Megbocsáthatatlan önzés.
Szabina Ezt meg ki mondta neked?
Lili Pont te, amikor a Pista bácsi már az elején felajánlotta, hogy segít, pénzzel, vagy a lakásába fogad, te elutasítottad, tudtad, hogy gyereke, családja van, és még miattam sem tetted volna tönkre őket, te nem is tudod, mennyire tisztellek érte! Most pedig együnk, nincs értelme többet beszélni erről.
Szabina hangja Doktor Székffy István persze ártatlannak hitt, na meg persze, dugni akart. Az unokaöccse jogász volt különben, neki akart valami érdekes ügyet, magának meg orvosit, miután felismerte a betegségemet. Magához akart venni, de én tudtam, hogy bűnös vagyok, hogy engem nem ment meg senki sem, a börtöntől pedig még a halálnál is jobban féltem, talán anyám emléke miatt is, aki öngyilkosságba menekült a kórház elől, mindenesetre csak ezért nem fogadtam el a doktor ajánlatát, nem pedig valami erkölcsi hülyeség miatt.
Szabina Jól van, eszem, hogyha te is.
Lili Nem, nem kell. Ettem a virágpiacon. (Szünet) Képzeld, ma valami utcai nap volt, az utcán táncoltak, tudod, olyan tök jó zenére, és csak néztem, és azok meg odajöttek, lenne-e kedvem –
Szabina Mihez?!? Mégis mi a szarhoz? Hát nem látod, mi lett belőlem?!?
Lili (gyakorlottan magához húzza a testvérét) Nyugodj meg! Nem akartalak bántani.
Szabina Képzeld el, hogy szeretnek. Mert eleinte, szeretnek. Szeretik, amit csinálsz. Néha játszottam magamban, micsoda hülyeség, mintha vékony köteleken járnék, alattam több száz méter mélység, a nézőtér… Sosem nézhettem le. Sosem néztem rájuk. Azt hittem, ember lehetek abban a világban. Asszem, ez volt a tévedés. Baromi nagy hiba. Mire rájöttem, hogy csak egy rohadt kis báb vagyok, egy senki, a dobókocka már kigurult a kezemből. Ebbe a rohadt kis szobába.
(Lili óvatosan felszedi a kiszórt süteményt, visszateszi a zacskóba, és Szabina mellé készíti.)
Lili Fantasztikus lehettél!
Szabina A legjobb. Kérlek, segíts fel!
Lili Jobban vagy?
Szabina Persze. Múló rosszullét. (Lili el)
(Halk kaparászás a falon, Szabina felkapja a fejét, fél kézzel lassan az oldalsó falnyílás felé vonszolja magát.)
Szabina Mariann?!? (Elkezd kopogni a falon) Mariann, te vagy? Mariann! (A falra tapasztja a fülét, mintha választ várna, lassan átcsúsztatja kezét a nyíláson, elvesz valamit, kinyit egy kis fiolát, bevesz belőle valamit) Lásd, kivel van dolgod, még meg is köszönöm.
(Hirtelen rohanó léptek zaja. Valaki megjelenik az ajtóban.)
Máté Bocs! (Kiragaszt valamit a bejárat elé, menne tovább, de ekkor Szabina felnéz)
Szabina Mit akarsz?!
Máté Úristen! Bocsánat.
Szabina Állj meg! Azonnal állj meg! Most észrevettelek!
Máté Nem akarok belekeveredni ebbe a szarba!
Szabina Ki vagy te?! Ki a franc vagy?! Mit akarsz tőlem?!
Máté Csak ezeket jöttem kiragasztani.
Szabina Hülyének nézel?! Mit akarsz tőlem?!
Máté Mondom, hogy semmit!
Szabina Akkor miért bámultál úgy?
Máté Mi közöd hozzá?! Itt dolgozom, ez a feladatom, ezért fizetnek!
Szabina Hogy lenyomozz? Hogy kövess?!
Máté Hívd, aminek akarod!
Szabina Akkor miért nem jelentesz fel? Miért nem viszel el most rögtön?
Máté Mit tudom én! De ezen még változtathatunk!
Szabina Állj meg! Mit tudsz rólam?! Én nem tehettem róla! Nem akartam!
Máté És mit kezdjek én ezzel? Nem tehetek érted semmit!
Szabina Dehogynem! Ne árulj el! Hallgass!
Máté Ha itt maradsz, csak súlyosbítod a helyzeted, hát nem érted?!
Szabina Mit tudsz te?! Mit tudod te, mi az, hogy súlyos?!
Máté Én csak azt tudom, hogy régen rajongtam érted!
Szabina Hogy lehetsz ilyen ocsmányul szentimentális?! Szóval ezért jöttél pont te! A tánc az oka!
Máté Esküszöm, nem tudtam, hogy te vagy az!
Szabina De most felismertél, mi? Hogy engem üldözöl! És megbántad legalább?
Máté Mit? Hogy pont téged? Miért, te talán megbántad, amit tettél?!
(Szünet)
Szabina Tényleg tudni akarod? Az ember csak olyan dolgokat bánhat meg, amiről ő maga tehet. Én csak magamat sajnálom. Ártatlan vagyok mindenben, ami idáig juttatott.
Máté Nincsenek ártatlanok. (Menne tovább)
Szabina Ez önvád, mi, az egész elcseszett életedért?!
Máté Semmit sem tudsz rólam.
Szabina Én? Mindent. Ott ültél az összes előadáson a színpad előtt. Szánalmas voltál, és undorító. Ha tudnád, hogy a legszebb embert is milyen visszataszítóvá teszi a remény.
Máté Tudom.
Szabina És nehogy azt hidd, hogy pontosan emlékszem rád. Rengetegen voltatok. De ezer közül is felismerem ezt a típust. Igen. Egy senki vagy.
(Máté határozottan elindul kifelé, vissza se néz.)
Szabina Várj, ne! Kérlek, ne jelents fel! Csak egy kis időt adj! Állj meg!
Máté (visszakiabál) Menj el, siess! Szerdáig van idő! (Máté elrohan)
Szabina hangja Felismert. Tudtam, napokon belül feljelent. Szerdáig hagyott időt. Nem akartam szökni! Nem volt hozzá erőm. Nem a börtöntől féltem, hanem hogy mi lesz, ha Lili megtudja, gyilkos vagyok, elítélne akkor, nem, ezt nem akartam, szerdáig be kellett bizonyítanom, hogy ő is képes lenne ölni, értem, akit szeret, utána már vihetnek, börtönbe, akárhova! A pisztoly. Magammal hoztam. Ellőttem azt az egyetlen golyót, üres a tár. Eldöntöttem, kiprovokálom, hogy ez a fiú rám támadjon, nagyon jó, hogy Lili hasonlít rám, olyan, mint én, amikor csodált, így lesz tétje, és Lili meg fog védeni.
Szabina Nem akartam, én nem akartam… De bántott... (Lassan ringatózni kezd; rövid szünet után észbe kap; Szabina feltápászkodik, az ablakhoz lép. Kinéz rajta. Léptek zaja. Lili érkezik.) Ki ez? Még nem láttam erre.
Lili Kicsoda? Az a fiú?
Szabina Az.
Lili Nem tudom. De egyre több itt az idegen.
Szabina Készülnek valamire.
Lili Talán.
Szabina Biztos vagyok benne. Megérzem az ilyet. (Rövid szünet) Lili, gondolnunk kell arra, mi lesz veled nélkülem.
Lili Fejezd ezt be! Most fejezd be!
Szabina Ne hisztériázz! Ez elől nem bújhatsz el!
Lili Akkor is fejezd be, ne játssz itt nekem! Te sosem adod fel! Ismerlek! Jól ismerlek!
Szabina Nézd, ahhoz nekem nem kell feladnom semmit, hogy a tények tények legyenek.
Lili Szabina, ne csináld ezt… Én mindent megteszek, egyszerűen bármit megtennék érted!
Szabina Sajnálom. Amíg nem voltál itt, súlyos roham jött rám. Azt hiszem, minden eddiginél súlyosabb. (Mesterkélten) És én úgy félek! Úgy, de úgy félek a haláltól!
Lili (a szájába dugja az ujjait, ráharap) Szabina…
Szabina Ne miattam aggódj!
Lili Én szeretlek…
Szabina Ne takarózz ezzel, ha gyenge vagy! Ha szeretnél, tudnád, milyen fontos vagy nekem, és gondolnál magadra!
Lili Szabina…
Szabina Szabina, Szabina, Istenem, Szabina! Nőj már fel, te kis szaros, és végre foglalkozz magaddal! Most csak te számítasz! Ezek itt lent készülnek valamire, és téged biztonságban kell tudjalak, mire én… Igen, ez van, ha tetszik, ha nem! Mégis ki a fene, kinek a teremtménye vagy? Ki nevelt fel? Hát nem tanultál semmit tőlem? Persze attól félhetsz, hogy nélkülem meghalsz. Ezért kell találnod valakit helyettem.
Lili Hogy?
Szabina Világos leszek. Reggel, amikor említetted a dolgot Székffyvel... Igen. Nem tehettem tönkre a… Hmmm… Családját. Pedig ha tudnád, mi mindent ajánlott nekem!
Lili És én… Én mit csináljak Székffyvel?
Szabina Székffyvel? Semmit. De találnod kell valakit. Valakit, aki majd vigyáz mindkettőnkre. Aki elvisz innen.
Lili Egy... Egy… Mint Pista bácsi?
Szabina Az.
Szabina hangja Ja, Lilit elzártam a férfiak elől, talán tudatosan. Féltékenységből. Csak nem tudom, arra lettem volna féltékenyebb, aki elveszi tőlem, vagy pont hogy Lilire, amiért őt választották helyettem.
Lili De kit? Kivel?
Szabina Azt nem tudom. Ez már a te dolgod.
Lili Szabina, én mindent megteszek, de fogalmam sincs, ki lehetne. Vagy hogy egyáltalán, jó lennék-e erre a feladatra.
Szabina Feladatra! Hülye vagy. (Szünet) Meg persze szép és fiatal.
Lili De még gyerek.
Szabina A gyerekek nem tudják magukról, hogy azok. Sőt, felnőttek akarnak lenni! Ezért ha gyereknek tartod magad, csak menekülsz.
Lili Lehet.
Szabina Biztos.
Lili De a munkában is csak lányok vannak…
Szabina Jól van, csak próbáljuk ki! Semmit nem kell tenned, amit nem akarsz. Bármikor kiszállhatsz. De bízz bennem!
(Lili bólint)
Itt van, mondjuk ez a fiú.
Lili Ki?
Szabina Az az idegen. Akiről az előbb kérdeztem, hogy kicsoda.
Lili Ja igen. De honnan tudjuk, hogy alkalmas lesz?
Szabina Maradj csendben, és figyelj rám! (Lili ismét bólint) Arról a fiúról semmit nem tudunk, csak hogy itt dolgozik a környéken, és még biztos visszajön. Egy próbát azért megér. Majd én segítek, ha nem tudod, mikor mit csinálj. Kiderítünk róla pár dolgot, és ha érdemes, még tovább foglalkozunk vele.
Lili De hogyan?
Szabina Hát most menj le szépen.
Lili Szerinted visszajön?
Szabina Vissza.
Lili Honnan tudod?
Szabina Valami papírokat jött kiragasztani, de a fele még lent maradt. Nézd, az ablakból látszik.
Lili Igazad van. Akkor lemegyek, de utána mit csináljak?
Szabina Ne aggodalmaskodj már, nem határozhatok meg előre mindent! Nem számít, hogy mit csinálsz, csak maradj természetes. Ismerd meg, kérdezz, tudj meg róla minél több dolgot, mit tudom én... Csak ne mondj el neki semmit rólunk.
Lili De nem az a cél, hogy később elvigyen innen? Akkor meg nem kell mindent tudnia rólunk?
Szabina Egyáltalán nem! Mit gondolsz?! Szerinted ki a francnak kellene két csöves? Nehogy bármit elmondj neki! Rólam különösen ne! (Megragadja Lilit) Megértetted? Nehogy elfelejtsd!
Lili Jól van.
Szabina Most menj! (Lili elmegy)
(Lili közben lefelé szalad a lépcsőn, látszik, amint a falragaszok közül felvesz egyet, és megnézi. Közömbös arccal visszahelyezi. Leül egy székre az udvaron egy asztalhoz. Lilit mutatják, amint gondol egyet, lerúgja a cipőit, felmászik az asztalra, és lassan táncolni kezd. A zenére az eddig a sarokban ülő Szabina is feláll, kinéz az ablakon. Ahogy meglátja az egyre biztosabban táncoló húgát, a szája elé teszi a kezét, halkan zihál, majd görcsbe rándul, könnyezni kezd, és ő is elkezd táncolni. A már teljesen átszellemülten táncoló Lilit a szám vége szakítja félbe. Ezalatt megérkezik Máté, és megbűvölve bámulja. Rövid szünet, Lili is az asztalra borul, zihál.)
Máté Vigyázz, orra ne ess lefelé! (Lili összerezzen, riadtan néz fel)
(Szabina ebben a pillanatban összeesik, zokog.)
Lili Nem piszkos a cipőm, de ne haragudj, letörölhetem.
Máté Hülyéskedsz? Nem vagyok én biztonsági őr! Tök jó volt a tánc. Mintha csak… (Szünet, elgondolkodik) Az esti bulira jöttél?
Lili Én... Ööö... Csak körbenézek itt.
Máté Na, ahhoz kicsit korán van még, nem gondolod? Nézd, én ilyen papírokat szórok a környéken. Nem jössz?
Lili Hová?
Máté Hát akkor én előbb befejezném, te meg úgysem tudsz addig mit csinálni.
(Máté elindul. Lili követi.)
(Sötét, zene – karakteres, mert az idő múlását fejezi ki.)
Szabina hangja Lent az udvarban valami kocsma volt, zavart a zene, amíg tudtam, mozogtam rá reflexből, a véremben volt, nem hagyott aludni, aztán megszoktam, nem is hallottam egy idő után, az volt az első alkalom, hogy nappal is megszólalt.
(Hajnalodik, Szabina magához tér. Feltápászkodik, az ablakhoz lép.)
Szabina Na… Lili túl jó munkát végzett. (Hirtelen elkezdi kopogtatni a falat, lehajol) Mariann, Mariann, te vagy? (Átdugja a kezét egy nyíláson, átvesz egy dobozt. Kinyitja, bevesz belőle valamit; motyogva) Ma dupla adag. (Hátradől, remeg kicsit) Zseniális. És ha nem bírja a szívem?
Szabina Hát te meg hol a fenében voltál?
Lili Hoztam gyógyszereket, és enni is.
Szabina Gyógyszerek, gyógyszerek… Folyton azok a gyógyszerek. Hát nem látod, hogy rajtam már semmi sem segít?
Lili Eddig bóvlit kaptál. De ez igazi.
Szabina Előbb a kaját. Tegnap dél óta nem ettem.
Lili Sajnálom, nem tudtam előbb szerezni.
Szabina Szóval munkában voltál?
Lili Hajnalban. Virágot hordtunk az üzletekbe.
Szabina És éjszaka? Megtudhatnám, éjszaka mit csináltál?
Lili Csak itt voltam, lent.
Szabina Azzal a fiúval?
Lili Mátéval.
Szabina Szóval Máté. Akkor most mesélj el mindent részletesen.
Lili Nem volt semmi.
Szabina (meglöki Lilit) Hülyének nézel? Mindent el kell mondanod!
Lili Hát, plakátokat ragasztottunk, beszélgettünk. Kedves.
Szabina Más? Találkoztok?
Lili Más semmi. Majd délután.
Szabina Mit tudtál meg róla?
Lili Itt dolgozik. Valami építész.
Szabina Építészmérnök. Gazdag, nem?
Lili Van hol laknia.
Szabina Akkor nagyon gazdag… Tökéletes. És mit csinál ma? Idejön?
Lili Már itt is van.
Szabina Vigyázz, meg ne lásson itt!


Lili Vigyáztam. Csak dél körül jön a második emeletre. Akkorra már régen a munkában leszek.
Szabina Hánykor találkoztok?
Lili Négykor. Valami táncos helyet akar nekem megmutatni.
Szabina Táncos?! Milyen táncos helyet?
Lili Nyugodj meg, csak valami előadás.
Szabina Előadás.
Lili Ne aggódj már, nem tartanak ott, estére itthon leszek.
Szabina Mint tegnap is.
Lili Hajnalban dolgoztam, ezért nem találkoztunk. (Megöleli nővérét) Na megyek. És egyél, amíg meleg!
Szabina Lili!
Lili (visszanéz) Igen?
Szabina Ma beszélj neki arról, hogy van egy nővéred. Tudod, aki sokat jelent neked. Mondj el pár dolgot rólam. Csak azt ne, hogy itt lakunk.
(Lili bólint, és elmegy.)
Szabina hangja Ez a kis hülye, nem tudott vele bánni, az idő meg fogyott, vészesen közeledett a szerda, be kellett segítenem neki, tudtam, hogy a fiú hamarosan a második emeletre ér, csak a folyosóig kellett eljutnom valahogy.
(Szabina nagy nehezen kivonszolja magát a folyosóra. Féloldalasan fekszik. Pár másodperc múlva léptek zaja. Óvatosan fedezékbe vonszolja magát, néhány /2–3/ ember lábai, ahogy elsietnek. Szabina körülnéz, visszamegy a helyére, a folyosóra. Léptek zaja újra, Szabina zihál.)
Máté Te még mindig itt vagy?! Mondtam, hogy tűnj el!
Szabina Előtte beszélni akartam veled!
Máté Mi a fenének?! Csak mindkettőnket bajba keversz!
Szabina Ez már neked baj?
Máté Értsd meg! Szar ügy.
Szabina Nyugi, nem azzal kapcsolatban. Régen sokat jártál hozzánk?
Máté Melózom. Vak vagy?
Szabina Kérlek, nézz rám! Nézd meg, hova jutottam! Csak az ad erőt, ha emlékezem! Segítened kell! Ennyivel tartozol!
Máté Minden este.
Szabina Szeretted a táncot?
Máté Szerettem nézni.
Szabina Szerettél nézni?
Máté Tényleg megyek.
Szabina Válaszolj!
Máté Mire jó ez?
Szabina Nem akartál soha...
Máté Mit?
Szabina ... velem... Nem képzelted... Nem képzelted el sohasem?
Máté Mégis mi a szart akarsz a szememre vetni? Szerinted az emberek miért jártak oda?
Szabina A művészetért.
Máté Rögeszmés vagy.
Szabina Lehet. De most megteheted. Védekezni sem tudnék.
Máté Azt hiszed, hogy én? Azt hiszed, hogy képes vagyok?
Szabina Az emberek? Attól félsz, meglátnak talán? A harmadikra mentek. Legalább egy óráig nem jár erre senki.
Máté De miért hiszed ezt rólam? Mégis miért hiszed, hogy képes lennék?
Szabina Beteg vagyok. De ugyanaz az ember. Akit ott, akit akkor... Hiszen senki. Senki sem tudhatja meg.
Máté De nem lehet. Én nem vagyok ilyen. Én nem vagyok ez!
Szabina Ugyan már. Hányszor akartad, még évekkel ezelőtt? De egyszer sem tehetted volna meg. De most nem kell befognod a szám. Nem fogok sikítani. Csak ha kéred.
Máté Gyilkos vagy.
Szabina Gyilkos?! Egyedül a jelen számít! És most kit ölök meg? Csak nem egy kezdődő kapcsolatot?
Máté Engem, ha megteszem.
Szabina Ugyan már! Nincs bűntett, mert nincs is áldozat. Nézz rám, én már semmi vagyok! Egyszerűen nem létezem. Nincsen semmim, csak a múltam, amit most felajánlok neked.
Máté Mit provokálsz? Rajtad már úgysem segíthetek. Szerdán...
Szabina Tedd meg! Csak tedd meg! Hiszen nincs semmi, ami meggátoljon, még saját magad sem, látom, hogy akarod. Gyerünk, szedj szét, rombolj! Szedj szét mindent...
Máté Nem lehet! Ő fontos nekem!
Szabina Én sem akarlak örökre!
Máté Éppen ezért félek! Túl nagy hatással vagy rám! Van valakim!
Szabina És úgy kapaszkodsz ebbe, mint az a szánalmas tömeg, amihez tartozol, közben magad sem hiszed, hogy ez visszatartana! Mint akiről le akarják rántani a gatyáját, ezért reflexből védekezik, pedig magától már percekkel ezelőtt levette volna!
Máté Hagyj békén! Szeretem őt!
Szabina Akkor meg mégis mi a francnak járkálsz még itt összevissza? Ragasztgatsz mindenféle szar plakátot, amire senki sem kért! Rég feljelenthettél volna!
Máté Ne próbálj összezavarni!
Szabina És ha megtudja? Ha elmondom neki?
Máté Micsodát?
Szabina Hogy mekkora egy vadállat vagy!
Máté Most meg miről beszélsz?
Szabina Belementél a játékomba! Egy nyomorék játékába!
Máté Bolond vagy.
Szabina Ha ő nem lenne... Ha nem lenne valakid, megtetted volna itt, velem. Pedig védekezni sem tudok!
Máté Zsarolni próbálsz? Szerencsétlen! Hiszen még a lépcsőn sem tudnád levonszolni magad. Szánalmas vagy. Kegyetlenül szánalmas. (Máté feláll. Szabina visszavonszolná magát a szobába, ám megakad, kezébe temeti az arcát, azt hinnénk, sír, de görcsös nevetésben tör ki.)
Szabina hangja Ezt akartam. Pont ezt. Megmutattam neki, milyen egy beteges, beteljesíthetetlen, önámító vonzalom. Amit irántam érzett, amíg táncolni látott. És végre megértette, hogy Lili más. Hogy ő kézzel fogható. Asszem, ekkortól kezdte értékelni őt. (Erősödő zihálás)
Szabina (remegni kezd, a hátára fordul) Nem, nincs semmi bajom. Nem vagyok rosszul. (Egyre jobban remeg, görcsös rángatózásban tör ki) Nem. Mariann. Nem! (Egyre hangosabban) Nem akarom, nem! (Sikítva) Mariann!
(Esteledik. Szabina ugyanabban a pózban fekszik a szoba és a folyosó között. Megérkezik a vidám Lili, aki ijedten borul nővérére.)
Lili Szabina, Szabina! Mi történt? (Élesztgeti)
Szabina (óvatosan a pamlagra vonszolja, betakarja. Szabina lassan éledezik, zihál) Rohanok az orvosért... Sietek!
(Lili elrohan)
(Rövid szünet. Lili futva, Székffyvel érkezik.)
István Lili, várj csak, menj le szépen a kertbe, hagyj minket egyedül.
Lili De Szabina…
István (megsimogatja Lili fejét) Menj csak. (Lili távozik)
(Az orvos belép.)
István Jól van. Enyhe roham, vedd ezt be szépen. Szabi, Szabi... Miért nem hallgatsz rám soha, nem lesz ez itt jó neked.
Szabina Nem is volt az soha.
István Akkor miért nem hallgatsz rám?
Szabina Köszönöm, megvagyok. Remekül, nélküled is.
István Ez nem igaz. Gondoskodásra van szükségetek, neked és Lilinek is.
Szabina Főleg Lilinek, mi?!
István Neki is. Lassan felnő, és semmit sem tud a világról…
Szabina Már megint próbálkozol?! És pont ezzel az átlátszó, süket dumával? Te majd felvilágosítod, mi?!
István Szabi, nyugodj meg!
Szabina Már megint el akarod venni tőlem?!
István Hagyd abba a hisztériázást! Én a legjobbat akarom mindkettőtöknek!
Szabina És mégis miért vagy ilyen rohadtul önzetlen?
István Te elsősorban beteg vagy! Én pedig az orvosod!
Szabina Hát inkább ne legyél! Inkább tűnj el örökre, inkább itt dögöljek meg, de szállj le Liliről!
István És belegondoltál abba, hogy akkor mi lenne vele?
Szabina Mit tudom én! Akkor már úgysem tehetek semmit!
István És ezzel, úgy gondolod, végeztél is? Elhárítod a felelősséget?! Akkor ugyanúgy magammal vihetném, erre nem gondoltál?
Szabina Akkor dögöljön meg! Akkor dögöljön meg inkább ő is! De tűnj innen! Takarodj! Tűnj el!
István Fejezd már be! Szánalmas vagy! Nem veszed észre, hogy tőlem függsz?!
Szabina Mit képzelsz? Azért, mert néha meglátogatsz? De gyógyszert azt nem adsz! Túl drágák egy csövesnek, mi?!
IstvÁn Gyógyszer? Egy hatalmas adag nyugtató, az kéne neked!
Szabina Meg akarsz ölni, mi?! Meg akarsz ölni! De nem hagyom, hogy elvedd tőlem Lilit! Akkor inkább megölöm őt is!
István Unalmas vagy. Végtelenül. Az ágy mellé tettem a gyógyszert. (Elindul)
Szabina Gyógyszert, mi? Hülyének nézel?! Milyen szart adsz nekem már megint? Takarodj! Tűnj innen! Soha többé ne lássalak! (Látjuk Istvánt, amint elmegy.)
(Lili visszaérkezik.)
Lili Mit mondott?
Szabina Nem sok jót. De zsibbad a karom, úgy látom, igazi gyógyszereket adott. (Szünet) És, mi volt ma veled?
Lili Mátéra gondolsz...?
Szabina Ki másra?
Lili El kell mondanom valamit.
Szabina Szerinted mégis mi a fenére várok? Beszélj!
Lili Kedvel engem. És én is őt. Nem akarom feláldozni. Nem tehetem meg.
Szabina (megragadja a lányt, Lili feljajdul) Ezt meg hogy érted? Miről beszélsz, te kis idióta?!
Lili Nem akarom megbántani. Kihasználni, vagy nevezd bárhogy.
Szabina Szerencsétlen! Csak be kellett volna hálóznod, erre az első jöttment elveszi az eszedet.
Lili Nem erről van szó! Én szeretlek, bármit megtennék érted, csak mondd meg, mi legyen az. Én el is hagyom, ha akarod! De ha kitartok mellette, nem kockáztatom meg, hogy nagyobb fájdalmat okozok! Akkor csak még jobban ragaszkodik majd hozzám, akkor nem mondhatjuk azt, hogy lehet, más kell nekünk, nem játszhatunk vele!
Szabina Te most színészkedsz, vagy komolyan gondolod?
Lili Csak válassz! Csak annyit mondj, keressek-e helyette mást, másképp örökre vele maradok.
Szabina Örökre. Aha.
Lili Így tisztességes.
Szabina Lili, hol élsz? Az emberek leszarják egymást! Szerinted érdekli, hogy mi van veled?
Lili Szeret.
Szabina Az emberek nem szeretnek, csak függenek vagy birtokolnak. Mikor találkoztok?
Lili Ő még lent dolgozik, elköszönök tőle. Aztán holnap reggel, munka előtt.
Szabina Holnap beszélj vele. Nem kell elhagynod. Mást szeret. Vagyis, mástól függ.
Lili Honnan veszed?
Szabina Semmi gond, drágám, megesik az ilyesmi.
Lili De mi?
Szabina Persze nem tudod…
Lili (idegesen a szájába veszi a kezét) Hogy mi?
Szabina hangja Folyton a szájába vette a kezét, nem a körmét, az ujjai végét rágta, idegesítő szokás volt, mintha még kisgyerek volna, én nem akartam, de tudat alatt mégis utáltam érte, igen, ezért a kis dologért szívből gyűlöltem, azt hiszem. Képtelen volt felnőni.
Szabina Nem kell elhagynod. Szórakozik veled. Láttam valakivel.
Lili De hogy... Hogyan?
Szabina Innen az ablakból.
(Csend. Lili összeomlik.)
Szabina Elhitted? Csak nem elhitted? (Lili nővéréhez bújik) Na... Ne sírj. Mindig kegyetlen az első.
Lili (csodálkozva nővérére néz) Én nem miatta sírok… De így sosem tudlak kijuttatni innen.
Szabina Ne aggódj, találunk mást. Holnap reggel buktasd le! Mondd el neki, hogy a nővéredtől tudod, aki itt lakik a másodikon. Hogy látta. És hogy úgy bízol benne, mint saját magadban. Most pedig menj, dolgod van, ha jól tudom.
Lili Megyek.
Szabina hangján Tudtam, hogy Lili másnap szakít vele, ahogy mondtam. És akkor a fiú majd rájön, hogy én manipuláltam. Hogy egyikünk sem szereti! Dühében nekem ront majd. A húgom pedig kénytelen lesz választani. És igen. Meg fog védeni. Semmit sem kockáztatok, hiszen a fegyverből tizenkét éve ellőttem az egyetlen golyót.
(Az ablakhoz megy, kikiabál.)
Szabina Máté, Máté! Nyisd ki a füled!
Máté Mi a franc van?
Szabina Drágám, megtudta, elmondtam neki!
Máté Kinek?
Szabina A kislánynak! A szerelmednek! A kurvádnak!
Máté Bolond vagy! Mindenkit felversz! Maradj már csendben!
Szabina (már csak magának) Ahogy akarod... (Nevetve leül az ágyra)
(Sötét)
(Reggeledik. Szabina felébred, látja, hogy Lili sehol. Előveszi a pisztolyt, a párnája alá helyezi. Az egyik sarokba bújik el. Léptek zaja. Máté érkezik. Szabina ráugrik hátulról, dulakodni kezdenek, Lili is megérkezik. Máté megpróbálja lefogni Szabinát.)
Szabina Segítség! Megöl! Gyilkos! Meg fog ölni! (Szabina Lilihez rúgja a fegyvert, aki a kezébe veszi.)
Lili (Mátéra fogja a fegyvert) Hagyd abba! Hagyd abba! Azonnal hagyjátok abba! (Hangja elhaló Máté és Szabina dühödt ordibálásához képest, mert azok csak egymással vannak elfoglalva.)
(Sötét)


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Izsó Zita


A szerzőtől még

   Függés [2. rész]


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.