Vers, próza / Feneketlen tudat

Lászlóffy Csaba
Feneketlen tudat

[Látó, 2010. április]



„Hadd itassák sötét nedvek
Testét épséges szentté”
(Heaney: A tollundi férfi)


Nagyobb erővel, vadabbul szól a nyers
ínség, semhogy egy szonátába beleférne.
Vallasd magad és a hozzád verődött úti-
társat, megkopogtatván az évtizedek kérgét,
midőn a kínzott test s az olcsó koszorúk
roncsai már (mint mennydörgés kihűlt
iszapban) a cél hamvadt üregébe betemetve.
Te élet hangjaitól – asszonysikolytól, sakál-
ordítástól –, akárcsak a magasztos gyásztól:
a haláltól kijátszott, örök ínségre ítélt férfi,
borzadozván ostoba, riadt engedelmességtől
és rohadt hazugságtól: egyetlen érved a tudás
súlya maradt, a megnagyobbodott májé,
hogy semmi sem mentheti meg a világot.


2009. november 2.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Lászlóffy Csaba




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.