Vers, próza / Gyűlnek az álmok

Jánosházy György
Gyűlnek az álmok

[Látó, 2009. december]



Gyűlnek szemem mélyén az álmok,
olykor már nappal is lekoppan,
és míg tűnődve ülök, állok,
bent szunditok egyet titokban.


Gyöngéd szellemkarok lehúznak
homályos, zöld folyófenékre,
köröttem lusta árnyak úsznak,
és elborít a csend, a béke,


eltölti, elzsibbasztja lelkem.
Rég túl a mennyen és a poklon,
az álomban hazára leltem,


sötétjében vagyok csak otthon;
szunyókálok – s egy őszi reggel
a csillagokban ébredek fel.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.