Vers, próza / Gyerek, játék

Nagypál István
Gyerek, játék

[Látó, 2010. november]



Egy üvegalma lóg a plafonról.
A tükörbe mosolyogsz, és piros
az arcod. Kedvtelenül nézlek.


Egymásnak verődnek a széltől
a kis fémharangok. Beáll a csönd.


Muszájból kitépek a naplómból
egy lapot, felírok valamit: mégsem.
Összehajtom, és mint a tombolán,
a sapkádba rakom. Játsszunk! –
mondod, és kihúzod. Várok.


Sajog a fejem. Keljfeljancsisan
vigyorgok egyet. És elkezdek
unatkozni. Még mindig várok rád.


Eldobod a papírt, és komolyan se
veszed. A nyúzott képemet fel-le
húzogatod, csiklandozol, és megint
nevetek. A majmot, plüssből az
orromhoz nyomod. Még gyerek vagy.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagypál István


A szerzőtől még

   A hidegből
   Nálad a póráz
   A befejezetlen Goya
   Glory hole
   Elektrográfia


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.