Vers, próza / Gyilkosok

Váradi Nagy Pál
Gyilkosok



mi gyilkosok így sorakoztunk
kiságyak előtt a barakkban
kezünkbe ragadtuk a zörgőt
nagyon berezelve de halkan


csipásra zabálta szemünket
az éjjeli féreg az álom
s a félszet amíg becumiztuk
a szám ragyogott a karunkon


telente az úr a hideg volt
recsegtek a torkok a plédek
s a hajnali tejbepapinkhoz
olyankor a csajka se kellett


ha néha a koszba remény hullt
berúgtuk azonnal a priccsek
alá bizakodva hogy ott majd
kihúzza pelenkacserénket


mi gyilkosok éjszaka sírtunk
mikor fel az égbe nem érhet
a jaj hisz a fény maga is csak
piciny lyukakon csepereghet







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Váradi Nagy Pál


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.