Vers, próza / Hegyormot csipkézve

Eszteró István
Hegyormot csipkézve[2021. január]


Van, amitől annyira tart a naiv,
szirteket formálna, csipkézne fástul
a halhatatlanságnak jótállásul,
időt mérni mélybe követ hajít,

hol jég-vízesés, vad szuroktavak
homályába hullt magány rengeteg,
szűr száz fehér fénybordát lengeteg,
ahogy légárammal futó szavak

vetítnek űrbe halvány katedrálist,
ihlet üveghegyéből faragott
kihunyó szépséggel széteső frázist,

mely töredezetten jó, ha ragyog
még alkotó illúziója szülte
időtlenség fiókjaiba gyűrve.













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Eszteró István




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.