Vers, próza / Hiába ordítsz

Jánosházy György
Hiába ordítsz


Hiába ordítsz, míg be nem rekedsz:
az istenek nem hallják meg soha,
a Földön régtől nincs többé csoda,
zárkáról nem pattan le a retesz,


elég egy zápor, átszakad a gát,
elviszi házad árvíz vagy adó,
betemet a hegyomlás vagy a hó,
a kis nyugdíjas felköti magát,


téged dézsmál az üzér és hekus,
kapitalista és politikus,
az ég és föld egyformán megtagad,


ha vízbe nem fúlsz, tűzben meg nem égsz,
még ott a bank, az Eboli, az Aids –
habár rekedtre ordítod magad.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   A vers órája
   Hideg a ház
   A középkori művészet múzeumában
   Az eb magánya
   Eső


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.