[2010. június]

Zöld vásznakon, kék selymeken a szél
egy-egy pihényi verebet sodor,
s míg járok, ide-oda vándorol
a tücsökszó is, tűnik s visszatér,

lebújik itt, aztán feltornyosul
mögöttem újra s újra, mintha csak
láng gyúlna s kialudna, izzanak
mindenfelé, néhány hangjegy kihull

és elgurul a fű között, ahogy
figyelnek rám, és mindenütt sziget
lesz körülöttem, hallgatást viszek

magammal, igazodnak a zajok,
lábamnál mindig rémült folt a csend,
s ha továbblépek, ő is tovazeng.