Valami mindig hiányzik
valami mindig hiánycikk
kimondom s már nincs elillan
mint áramszünetkor a villany
megfogom s el is szalasztom
és lassan azt is megszokom
hogy minden ideiglenes
– nem vagyok már ideges –
állok mint egy peronon
s a vonatom eloson
itt hagy elsuhan elvágtat
nyeli egyre a talpfákat
a bakter néz bámul sután
majd elvonul azután
becsoszog leül egy székre
aludhat már végre végre

álma mint a szennyes párna
áporodott a hiánya