Vers, próza / Hideg a ház

Jánosházy György
Hideg a ház


Oly idegen a világ nélküled:
a csillagokban keresem szemed,
e két rejtelmesen izzó szenet,
s agyam mélyén felrí a rémület,


mert nyomasztók az éjek, nappalok,
a nyár vad ragyogása és ledér


heve egy mosolyoddal fel nem ér,
lelkemben is kihűlnek a dalok,


mint tested égő melege a széken,
leheleted emléke a szobában,
papucsaid, mik szanaszét hevernek:


a ház hideg és puszta, árva; szégyen:
ebben a forró afrikai nyárban
magányos vacsorám közben didergek.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.