Vers, próza / Hommage á Oszip Mandelstam

Nagy Attila
Hommage á Oszip Mandelstam[2016. március]



Sütő István emlékére

Nem voltam én kortársa senkinek sem.*
Álarcok mögül nem lestem soha:
Miként csukódik-nyílik a testem,
Ha menni kellett, de nem volt hova.

Megismernem azt, aki volnék,
Nem adatott, mert elzavartak.
Lesz még ilyen, mert van és volt még –
Áldott kezek, kik betakartak.

Néhány szerelem suttog a Szóban.
Válaszom rájuk az elvetélt versek.
Hallgat velem, mint kristály a sóban,
A férfi, ki nem volt soha gyermek.


* Oszip Mandelstam sora (Lator László fordítása)
Szentpétervárott havazni fog ma.
Sirályok májamból csipegetnek.
Ha valaki mégis hazahozna:
Száradó pilláim integetnek…

2015. december 2.








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   Adonisz-kosár
   Ébrenlét démona
   Pál, az apostol
   A vágy az


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.