Vers, próza / Hunyó parázs

Nagy Attila
Hunyó parázs

[Látó, 2010. április]




Alkonyt könyöklök mint a vének
Csendben pusztuló falvainkban
Távolba halkul minden ének
S meg-megvonagló karjainkban


Sűrűsödik és pang a vér
Szederjes lesz az este
A holdhoz szellő ajka ér
S tovaröppen még nevetve


Mert nem sejti hogy idelenn
Csendben ülök mint a gomba
Hogy szinte minden idegen
S nincsen már ki vinne hozna







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   Valami jászol
   Vihar
   Nekem és másnak
   Ady-plágium
   Nesz


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.