színház / II. Edwárd [1. rész]

Christopher Marlowe
II. Edwárd [1. rész]

[SzínházLátó - 2009. augusztus-szeptember]



Tragédia öt felvonásban


Fordította Jánosházy György



Személyek


II. Edwárd király


Edwárd herceg, fia, később III. Edwárd király
Edmund, Kent grófja, a király öccse
Piers de Gaveston
Warwick grófja
Lancaster grófja
Pembroke grófja
Arundel grófja
Leicester grófja
Berkeley grófja
Idősebb Mortimer
Ifjabb Mortimer, unokaöccse
Idősebb Spencer
Ifjabb Spencer, fia
Baldock
Coventry püspöke
Canterbury püspöke
Winchester püspöke
Beaumont
James, Pembroke szolgája
Levune
Sir John of Hainault
Rice ap Howell
Bristol polgármestere
Trussel
Gurney
Matrevis
Lightborn
Három szegény ember
Herold
Apát
Kaszás
Bajnok


Izabella királyné, II. Edwárd felesége
Lady Margaret de Clare, Gaveston jegyese


Lordok, ladyk, hírnökök, katonák, kísérők, szerzetesek




Első felvonás


Első szín




Jön Gaveston, a király levelét olvasva
Gaveston „Apám halott. Jöjj hát, Gaveston, osztozz
Legdrágább barátoddal Anglián!
E szavaktól eltölt a gyönyörűség!
Érheti-e nagyobb áldás Gavestont,
Mint az, hogy él, és egy király kegyence?
Jövök, királyom! Ily édes szavakra
Frankhonból úszva térnék vissza hozzád,
S itt zihálnék a parton, mint Leander,
Hogy mosolyogva szoríthass karodba.
London olyan most száműzött szememnek,
Mint új léleknek az Elysium;
Nem ezt a várost szeretem, s lakóit,
De itt van az, ki legdrágább nekem:
Királyom szívén az sem érdekel,
Ha ellenségem az egész világ.
Hát kellenek északon csillagok,
Ahol a Nap éjjel-nappal ragyog?
Nem gazsulálok gőgös nagyuraknak,
Nem hajtok térdet már, csak a királynak.
A tömeg – csak megannyi satnya szikra
Nyomorának hunyorgó parazsában.
Csak ennyi! Inkább hízelgek a szélnek,
Mely ajkamat súrolja, és tovább száll.
De mi van, kik ezek?
Jön három Szegény ember
Szegény emberek Nagyságodat szeretnénk szolgálni.
Gaveston Te mit tudsz?
Első ember Lovagolni.
Gaveston Csakhogy nekem nincsenek lovaim. Te mi vagy?
Második ember Járom az utat.
Gaveston No, meglátom; te ott lebzselhetsz a húsvágó deszka mellett, és hazudozhatsz ebéd alatt; ha tetszik a fecsegésed, megtartalak. Hát te mi vagy?
Harmadik ember Katona, ki harcolt a skótok ellen.
Gaveston Kórház való, nem más, az ilyeneknek.
Én nem hadakozom. Így hát mehetsz.
Harmadik ember Megyek; pusztulj el katona kezétől,
Akit kórházba küldenél jutalmul.
Gaveston Az ő szavát csak annyiba veszem,
Mintha sündisznót játszik tán a lúd,
S tollát mereszti, hogy átdöfje mellem.
De hát szépen beszélni nem nehéz:
Hízelgek nékik, hadd reméljenek. –
Én csak most jöttem meg francia földről,
A királyt még nem is láttam viszont.
Ha minden jól megy, nálam helyetek lesz.
Szegény emberek Köszönjük nagyságodnak.
Gaveston De most dolgom van, hagyjatok magamra.
Szegény emberek Az udvaron várunk, ott megtalálsz.
Mind el Gaveston kivételével
Gaveston Nem ilyen emberek valók nekem,
Pajzán költők, víg elmék kellenek,
Muzsikusok, kik egy húrpenditéssel
Kedvem szerint hajlítják a királyt.
Zenének és költészetnek örül,
Éjjel vegyék olasz maszkok körül,
Édes szó, káprázat, komédia;
Ha nappal kint sétálgat, erdei
Nimfáknak öltöznek apródjaim,
Szolgáim mint szatírok kecskelábbal
Járják az ősi táncot a gyepen.
Diana képében egy szép fiú
Bearanyozza a vizet hajával,
Csupasz karját gyöngyös pánt dísziti,
S olajfaággal rejti kedvesen
A helyet, mit szeret a férfiszem;
Forrás vizében fürdik, a közelben
Egy Actaeon lesi a fák közül,
S haragjában szarvassá bűvöli,
Csaholó, vad kutyáktól űzve fut,
S végül látszathalált hal földre döntve;
Ez hangolja őfelségét örömre.
De ni, a király jön a parlamentből
A nemeseivel. Én félreállok.
Jön a király, Lancaster, Idősebb Mortimer, Ifjabb Mortimer, Edmund, Kent grófja, Guy, Warwick grófja és más urak
Edwárd Lancaster!
Lancaster Uram!
Gaveston Utálom ezt a lancasteri grófot.
Edwárd Ellenem vagytok? Berzenkedjenek csak:
Akarom, s így lesz; e két Mortimer,
Ki gátolná, megérzi haragom.
Idősebb Mortimer Ha szeretsz minket, gyűlöld e Gavestont.
Gaveston Gaz Mortimer! Én leszek a halála.
Ifjabb Mortimer Nagybátyám, ez a gróf és jómagam
Szent esküt tettünk haldokló apádnak,
Hogy ő nem térhet az országba vissza,
S tudd meg, mintsem megszegjem eskümet,
Nem húzok kardot ellenséged ellen,
Tokjában szunnyad bármilyen bajodban:
Küzdjön zászlód alatt, aki akar,
Nem fog fegyvert éretted Mortimer.
Gaveston Mort Dieu!
Edwárd Megkeserűlöd még ezt, Mortimer.
Illik-e feleselni a királlyal?
Te, Lancaster, homlokod ráncolod?
Redőit elsimítja majd a kard,
S elvágja térded túl feszes inát.
Gaveston kell, s megtudjátok hamar,
Királlyal szembeszállni mily veszélyes.
Gaveston Brávó, Ned!
Lancaster Mért ingerled peerjeid,
Kik természettől tisztelnek, szeretnek,
Ezért az aljas senkiháziért?
Lancaster s négy más grófság az enyém:
Derby, Salisbury, Lincoln és Leicester,
Eladom őket, és mind zsoldra költöm:
Csak Gaveston ne léphessen e földre;
Ezért, ha jönne, kergesd is ki nyomban.
Kent Grófok, bárók, elnémit ez a gőg,
De szólok, és meg is győzlek, remélem.
Jól emlékszem, még apám idejében
Az északi Lord Percy Mowberyt
Vérig sértette a király előtt,
S ha őfelsége nem szereti úgy,
Fejét veszíti; ám tekintetétől
Lecsillapult Percy izgága lelke,
És Mowberyvel kibékült legott.
Ti a királlyal szálltok szembe nyíltan.
Bátyám, bosszuld meg, nyelvük vétkeért
Húzzák karó hegyébe fejüket.
Warwick Jaj, a fejünket!
Edwárd Úgy van; jobb hát engedni a dologban.
Warwick Fékezd a dühöd, nemes Mortimer.
Ifjú Mortimer Nem tehetem, és nem is akarom.
Karunk megvédi fejünket, kuzin,
És beveri azét, ki fenyeget.
Hagyjuk, bátyám, az esztelen királyt,
Ezentúl meztelen karddal beszélünk.
Idősebb Mortimer Wiltshire-ben van, ki mentse a fejünket.
Warwick Az egész Warwickshire elhagyja értem.
Lancaster Van északon nekem is sok barátom.
Ég veled, uram; most vagy észre térsz,
Vagy vérben úszva láthatod a trónt,
Amelyen ülsz, és habókos fejedhez
Aljas kegyenced rút fejét hajítják.
Mind el Edwárd, Kent, Gaveston és az őrök kivételével
Edwárd Nem tűröm e pimasz fenyegetőzést.
Király vagyok, de más az úr fölöttem?
Öcsém, bontass zászlót a harcmezőn,
Bárókkal, grófokkal megvívok ott,
És meghalok, vagy Gavestonnal élek.
Gaveston Nem tartóztathatom magam tovább.
Edwárd Isten hozott! Ej, ne csókolj kezet,
Ölelj, Gaveston, ahogy én ölellek.
Mért térdelsz? Nem tudod, hogy ki vagyok?
Barátod, tenmagad, másik Gaveston.
Herkules sem gyászolta úgy Hylast,
Mint téged én száműzetésed óta.
Gaveston Nem gyötrődött úgy lélek a pokolban,
Ahogy Gaveston, mikor innen elment.
Edwárd Tudom. Öcsém, köszöntsd e jó barátom.
Csak konspiráljanak az áruló
Mortimerek s Lancaster büszke grófja:
Minden vágyam betelt, hogy újra látlak;
Öntse el inkább országom a tenger,
Mintsem elvinne rajta egy hajó.
A főkamarásom leszel e naptól,
Első titkárom és az államé,
Cornwalli gróf, Man ura és királya.
Gaveston Meghaladják értékemet e címek.
Kent A legcsekélyebb köztük is elég
Előkelőbb embernek, mint Gaveston.
Edwárd Hallgass, öcsém, nem tűrök ily beszédet.
Értéked sokkal több ennél, barátom,
A tetejébe vedd hát szívemet.
Ha megirigylik méltóságaid,
Adok még: a királyság arra jó csak,
Hogy tisztelettel adózzék neked.
Félted magad? Őrséget állitok.
Arany kell? Nyitva előtted a kincstár.
Féljenek tőled? Vedd pecsétemet,
Ítélj s kegyelmezz, rendelkezz nevünkben
Belátásod vagy szeszélyed szerint.
Gaveston De én beérem azzal, hogy szeretsz,
Ha ezt tudom, magam oly nagynak érzem,
Mint Caesar, mikor diadalmenetben
Rab királyok kísérték kocsiját.
Jön Coventry püspöke
Edwárd Coventry ura, hova oly sietve?
Coventry Elmondani a gyászmisét apádért.
De a hitvány Gaveston visszatért?
Edwárd Az ám, pap, eljött bosszút állni rajtad,
Mivel te vívtad ki száműzetését.
Gaveston Igaz, s ha nem tisztelném ezt a köntöst,
Egy lépéssel sem mehetnél tovább.
Coventry Kötelességem tettem, semmi mást,
És hogyha meg nem változol, Gaveston,
Felingerlem megint a parlamentet,
Amint tettem, s mehetsz Frankhonba vissza.
Gaveston Úgy illenék mégis, hogy megbocsáss.
Edwárd Az arany mitrát, stólát tépd le róla,
S a csatornában kereszteld meg újra.
Kent Jaj, bátyám, ne nyúlj hozzá durva kézzel,
A római szentszéknél panaszol be.
Gaveston A pokoli szentszéknél panaszoljon!
Bosszút kívánok a száműzetésért.
Edwárd Hadd életben, de foszd meg mindenétől:
Te légy a püspök, vedd el jövedelmét,
Szolgáljon téged mint egyszerü káplán.
A tied, tégy vele, amit akarsz.
Gaveston Börtön mélyén pusztuljon vasra verve.
Edwárd A Towerben, Fleetben, kedved szerint.
Coventry E bántalomért sújtson Isten átka!
Edwárd Hé, valaki! Vigyétek a Towerbe!
Coventry Úgy, úgy!
Coventry el őrökkel
Edwárd Te menj hozzá közben, Gaveston,
Vedd birtokodba házát, mindenét.
Gyere velem; testőrségem kisér,
Hogy végignézze, s épen visszahozzon.
Gaveston Mit is kezdhet olyan szép házzal egy pap?
Őszentségéhez inkább börtön illik.
Mindketten el



2. szín
Jön Idősebb Mortimer, Ifjabb Mortimer, Warwick és Lancaster
Warwick Igaz, a Towerben van már a püspök,
Jószága s ő maga Gavestoné.
Lancaster Már zsarnokai az egyháznak is?
Elvetemült király! Átkos Gaveston!
E föld, mit bemocskoltak lépteikkel,
A sírjuk is legyen, vagy az enyém!
Ifjabb Mortimer Vigyázzon a nyavalyás francia:
Ha fog mellén a kard acélja, meghal.
Idősebb Mortimer Lancaster gróf mért lógatja az orrát?
Ifjabb Mortimer Miért rosszkedvű Guy of Warwick is?
Lancaster A jöttment, aljas Gaveston ma gróf.
Idősebb Mortimer Gróf?
Warwick Az bizony, és főkamarás emellett,
Királyi titkár, s hozzá Man ura.
Idősebb Mortimer Ezt nem lehet s nem is tűrjük tovább.
Ifjabb Mortimer Nem megyünk máris hadat gyűjteni?
Lancaster „Kedves Cornwall uram", búgják szünetlen,
S boldog, akit egy pillantásra méltat,
Mikor mélyen meglengeti kalapját.
Kart karba öltve járnak a királlyal,
Őrség kíséri, akármerre megy,
És versenyt hízeleg neki az udvar.
Warwick Ő a királyra dőlve fintorog,
Vagy mosolyog az arra haladókra.
Idősebb Mortimer És nem orrol meg senki a pimaszra?
Lancaster Utálják mind, de szólni senki sem mer.
Idősebb Mortimer Ez azt mutatja, mily alávalók!
Ha egyetértenének mind velem,
Letépnénk a parasztot a királyról,
És felkötnénk a város kapujára,
Mert méreg ez a dölyfös nagyravágyás,
Az ország és magunk romlása lesz.
(Jön Canterbury püspöke kísérővel)
Warwick Jön Canterbury kegyes ura is.
Lancaster Minden vonása rosszkedvét mutatja.
Canterbury Lerángatták, széttépték szent ruháját,
Kezet vetettek rá, tömlöcbe zárták,
És lefoglalták végül mindenét.
Jelentsd a pápának, ülj lóra gyorsan.
(Kísérő el)
Lancaster A király ellen fegyvert fogsz, uram?
Canterbury Minek? Fegyverben áll maga az Isten,
Ha egyházára támad az erőszak.
Ifjabb Mortimer Csatlakozol-e hozzánk, hogy elűzzük
Ezt a Gavestont, vagy fejét vegyük?
Canterbury Miért ne, urak? Éppúgy érdekem:
Coventry püspöksége az övé lett.
(Jön a királyné)
Ifjabb Mortimer Hová siet úgy felséged, madame?
Izabella Erdő mélyébe, kedves Mortimer,
Hogy bánatban s meghasonlásban éljek,
Mert uram, a király, már észre sem vesz,
Gavestoné egész szeretete.
Őt cirógatja, rácsimpaszkodik,
Képébe mosolyog, fülébe sugdos;
Láttamra morcos, mintha hallanám:
„Menj, láthatod, nekem itt van Gaveston."
Idősebb Mortimer Nem különös, hogy így megbabonázta?
Ifjabb Mortimer Madame, térj vissza az udvarba nyomban.
Száműzzük a szélhámos franciát,
Vagy életünk veszítjük; ámde trónját
Veszti előbb a király, mert erőnk van,
S bátorságunk, rettentő bosszut állni.
Canterbury Ne vonjatok kardot királyotokra.
Lancaster Nem, de Gavestont elzavarjuk innen.
Warwick És háborúzni kell, vagy itt marad.
Izabella Inkább maradjon: mintsem uramat
Egy véres polgárháború nyomassza,
Eltűröm e szomorú életet,
Hogy kegyencével nyugodtan mulasson.
Canterbury Hogy végezzünk ezzel, hallgassatok rám:
Mi s a király minden tanácsadója
Összeülünk, eldöntjük közösen,
Hogy száműzzük, kézjegyünkkel, pecséttel.
Lancaster Érvénytelennek mondja a király.
Ifjabb Mortimer Úgy jogunk van fellépni ellene.
Warwick De mondd, uram, hol tartjuk az ülést?
Canterbury New Temple-ben.
Ifjabb Mortimer Helyes.
Canterbury Kérlek, most jöjjetek Lambethbe mind,
És addig is maradjatok velem.
Lancaster No, menjünk hát!
Ifjabb Mortimer Madame, Isten veled.
Izabella Ég áldjon, kedves Mortimer, miattam
Ne fogj fegyvert soha királyod ellen.
Ifjabb Mortimer Ha szó nem használ, kénytelen leszek.
Mind el


3. szín
Jön Gaveston és Kent
Gaveston Edmund, Lancaster gőgös fejedelme,
Több grófsággal, mit elbír egy szamár,
A két nagy tekintélyű Mortimer
És Warwick, a félelmetes lovag,
Lambethbe mentek. Mind ott is maradjon!


4. szín
Jön Lancaster, Warwick, Pembroke, Idősebb Mortimer, Ifjabb Mortimer és Canterbury püspöke
Lancaster Itt az írás, hogy száműzzük Gavestont;
Ha tetszik, uram, írd alá neved.


Canterbury Add csak ide.
Lancaster Siess, szeretném aláírni már.
Warwick Én is szeretném már száműzve látni.
Ifjabb Mortimer Reszkessen Mortimertől a király,
Ha el nem pártol a silány paraszttól.
Jön a király, Gaveston és Kent
Edwárd Mi az? Bosszant, hogy Gaveston is itt ül?
Így van kedvünkre, így is lesz tehát.
Lancaster Jó, hogy felséged mellett kap helyet:
Ily biztonságban nincs sehol az új gróf.
Idősebb Mortimer Eltűrheti igaz nemes e látványt?
Quam male conveniunt! (Hogy nem illenek össze!)
Lám, mily fitymálva pillog a paraszt!
Pembroke Hangyának kedveskedhet az oroszlán?
Warwick A hitvány szOLGAfajzat arra vágyik,
Hogy, mint Phaetón, a Napot vezesse.
Ifjabb Mortimer De lebuknak, kifogytak erejükből;
Nem hagyjuk, hogy fejünkre nőjenek.
Edwárd Áruló Mortimer! Fogjátok el!
Idősebb Mortimer Áruló Gaveston! Fogjátok el!
Kent Ezzel tartoztok hát királyotoknak?
Warwick Tudjuk, mivel, és peerjeinek ő is.
Edwárd Hová viszitek? Állj, vagy végetek van!
Idősebb Mortimer Nem vagyunk árulók, ne fenyegess!
Gaveston Ne fenyegess, de fizess meg nekik.
Ha én lennék király…
Ifjabb Mortimer Te, szemét! Még királyt mersz mondani,
Aki még csak nemesnek sem születtél?
Edwárd Legyen paraszt bár, hogyha a kegyencem,
A legbüszkébb is hódoljon neki.
Lancaster Uram, nem tűrünk ily megszégyenítést.
Vigyétek innen a rohadt Gavestont!
Idősebb Mortimer És Kent grófját is, aki szíveli.
Kent és Gaveston el őrizetben
Edwárd No, vessetek kezet királyotokra!
Mortimer, ülj Edwárd trónjára te,
Warwick, Lancaster, itt a koronám;
Uralkodtak valaha így királyon?
Lancaster Tudj jobban uralkodni hát mirajtunk!
Ifjabb Mortimer Szívünk vérével felelünk ezért.
Warwick Azt hitted, tűrjük ezt a póri dölyföt?
Edwárd Harag s izzó düh fojtja el szavam.
Canterbury Mért háborogsz? Uram, légy türelemmel,
És nézd, hogy’ döntöttek tanácsadóid.
Ifjabb Mortimer Urak, tartsunk ki most; vigyük keresztül
Akaratunk, vagy adjuk életünket.
Edwárd Vakmerő peerek, ezért gyűltetek?
Mintsem elhagyjon a kedves Gaveston,
Ragadja el e szigetet a tenger,
És vigye a lakatlan Indiáig.
Canterbury Én pápai legátusként beszélek,
S téged Rómához hűbér-kötelék fűz:
Írd alá, mint mi is, száműzetését.
Ifjabb Mortimer Átkozd ki, hogyha nem akarja; akkor
Letesszük, s új királyt választhatunk.
Edwárd Ezt is megértük! Mégsem engedek:
Átkozz ki, tégy le, én mindent kibírok.
Lancaster Ne halogasd, uram, tedd meg azonnal.
Canterbury A püspököt, emlékezz, nem kimélted;
Vagy száműzöd azt, aki oka volt,
Vagy én feloldom főuraidat
A neked tett hűbéri eskütől.
Edwárd Fenyegetőzés most mit sem segít;
Megadom a legátusnak magam.
Uram, az ország kancellárja vagy;
Lancaster flottánk főparancsnoka;
Ifjú Mortimer és a bátyja gróf;
Lord Warwick, Észak kormányzója vagy,
Te meg Walesé. Ha nem elég, legyen
A királyságomból megannyi ország,
És osszátok el majd egymás között,
Csak egy kis zug maradjon nekem is,
Hol elmulathatok Gavestonommal.
Canterbury Mi döntésünkön nem változtatunk.
Lancaster Gyerünk, írd már alá.
Ifjabb Mortimer Mért szeretnéd azt, kit mindenki gyűlöl?
Edwárd Mivel jobban szeret mindenki másnál.
Csupán rossz lelkű, durva emberek
Törhetnek romlására Gavestonnak,
A nemes vérnek meg kell szánnia.
Warwick Te fejedelmi vér vagy, rázd le hát;
Merő szégyenből is, írd már alá.
Idősebb Mortimer Csak szorongasd, uram.
Canterbury Hajlandó vagy az országból kiűzni?
Edwárd Látom, muszáj, hát hajlandó vagyok;
De tinta helyett könnyeimmel írok.
Ifjabb Mortimer Betegesen szereti a király.
Edwárd Megtörtént; átkozott kéz, hullj le most!
Lancaster Ide vele: hadd tudja meg az utca!
Ifjabb Mortimer Megláthatom, hogy elkotródik innen.
Canterbury Máris könnyebb a szívem.
Warwick Az enyém is.
Pembroke Örömhírként fogadja ezt a nép.
Idősebb Mortimer Ha az, ha nem, közöttünk nem marad.
Mind el Edwárd kivételével
Edwárd Hogy’ rohannak száműzni jó barátom!
Az érdekemben nem moccanna egy sem.
Mért rendelkezhet egy pap a királlyal?
Szolgáid is császárok, büszke Róma,
De babonás gyertyáiddal, melyektől
Az Antikrisztus temploma ragyog,
Fölperzselem repedt falaidat,
Földig rontom a pápa tornyait,
A Tiberis papi hullákkal árad,
Sírjukkal rakja magasabbra partját!
E nagyurakból, klérus-cinkosokból,
Ha még király leszek, nem él meg egy sem.
Jön Gaveston
Gaveston Uram, azt súgják-búgják mindenütt,
Hogy száműztek, és el kell mennem innen.
Edwárd Édes Gaveston, bár igaz ne volna!
A pápai legátus így akarja,
És menned kell, vagy a trónról letesznek,
De én uralkodom, hogy bosszut álljak,
Így hát, édes barátom, légy türelmes,
Élj bárhol, küldök bőven aranyat,
S nem tart sokáig, ám ha kell, utánad
Megyek, mert változatlanul szeretlek.
Gaveston Annyi reményből bánat pokla lett?
Edwárd Ne szaggasd szívem ily fájó szavakkal;
Száműztek téged, s engem is magamtól.
Gaveston Nem az búsít, hogy el kell mennem innen,
De hogy megválok tőled, akinek
Meleg tekintete Gaveston üdve,
Mert sehol másutt boldog nem lehet.


Edwárd Csak az kínozza megtört lelkemet,
Hogy akaratom ellenére mégy el.
Menj, kormányozd az ír földet nevemben,
Míg a szerencse hozzám visszahív.
Vedd az arcképem, s add is a tiédet.
Bár tarthatnálak itt, ahogy e képet,
Boldog volnék, nem ilyen nyomorult!
Gaveston Jó érzés egy király sajnálata.
Edwárd Ne is menj, én elbujtatlak, Gaveston.
Gaveston De megtalálnak, s még fájdalmasabb lesz.
Edwárd Meleg szavaktól csak nő bánatunk.
Váljunk el hát egy néma öleléssel.
Várj, Gaveston, így nem hagyhatlak el.
Gaveston Minden pillantás új könnyet fakaszt;
Mennem kell, s ettől megújul a bú.
Edwárd Alig maradt már egy kevés időd,
Engedd hát, hogy látásoddal beteljek.
De jöjj, édes barátom, elkisérlek.
Gaveston A főurak zokon veszik.
Edwárd Fütyülök a dühükre. Gyere, menjünk;
Bár úgy térhetnénk meg, ahogy megyünk.
Jön Izabella királyné
Izabella Uram, hová mégy?
Edwárd Ne kedveskedj, francia cafka. Menj!
Izabella Ki másnak kedveskedjek, mint uramnak?
Gaveston Hát Mortimernek, aki, nyelves asszony…
De nem mondom, ítélj magad, uram.
Izabella Gaveston, bántasz ezzel a beszéddel.
Nem elég, hogy megrontod férjemet,
Hogy kerítője lettél hajlamának,
A női becsületem is kikezded?
Gaveston Nem így értettem, felség, megbocsáss.
Edwárd Túl meghitten beszélgetsz Mortimerrel,
Te sugalltad, hogy száműzzék Gavestont;
Ha nem békíted meg a lordokat,
Te sem békülsz ki soha már velem.
Izabella Ez nincs hatalmamban, felség, tudod.
Edwárd Eredj hát! Ne érj hozzám! Jöjj, Gaveston.
Izabella Hitvány, elrablod tőlem az uram.
Gaveston Madame, elrablod tőlem az uram.
Edwárd Ne is szólj hozzá, csak hadd nyavalyogjon.


Izabella Mért érdemeltem meg, hogy így beszélj?
Tanú a könny, mit Izabella ont,
S szívem, mely érted fájva megszakad,
Mily drága vagy te szegény asszonyodnak!
Edwárd S tanúm az ég, mily drága vagy nekem:
Sírhatsz, míg vissza nem hívják Gavestont,
A szemem elé nem kerülsz te sem.
Edwárd és Gaveston el
Izabella Jaj, nyomorult, vigasztalan királyné!
Mikor elhagytam kedves frank hazámat,
Bár más alakba bűvölt volna Circe
A tengert járva, vagy lett volna méreg
A menyegzőmön Hymen serlegében,
Vagy a két kar, mely nyakam átölelte,
Megfojtott volna: akkor meg nem érem,
Hogy csúful elhagy a király, a férjem!
Őrjöngő Junoként rémes jajokkal
És sóhajokkal töltöm be a földet,
Mert Jupiter nem csucsujgatta úgy
Ganymedest, mint uram e Gavestont.
De ez felszítja még jobban haragját;
Kérlelnem kell inkább, szépen beszélnem,
Kijárnom, hogy Gavestont visszahívják;
De akkor is folyton Gavestonon csügg,
És én örökre megvetett leszek.
Jönnek e nemesek
Lancaster No lám, a francia király huga
Kezét tördeli ott, mellét veri!
Warwick Félek, komisz volt hozzá a király.
Pembroke Csak kemény szív bánthatja így a szentet.
Ifjabb Mortimer Ha sír, tudom, Gaveston az oka.
Idősebb Mortimer Hogyan? Már elment.
Ifjabb Mortimer Madame, mi bánt?
Izabella A királyból kitört a gyűlölet,
Mortimer, szembe mondja: nem szeret.
Ifjabb Mortimer Fizesd hát vissza, és te se szeresd.
Izabella Nem, haljak inkább meg ezer halállal;
De mind szerethetem – ő nem szeret.
Lancaster Ne félj, madame, most, hogy kegyence elment,
Feladja e hóbortos kedvtelést.
Izabella Nem, Lancaster! Meghagyta, hogy Gaveston
Visszahívását kérjem tőletek;
Ez a parancsa, ha nem teljesítem,
A szeme elé sem kerülhetek.
Lancaster Hogy visszahívjuk? Ide vissza nem jön,
Ha holttestét ki nem veti a tenger.
Warwick Ily szép látványért nincs köztünk, aki
Ne hajszolná halálra a lovát.
Ifjabb Mortimer Azt kívánod, madame, hogy visszahívjuk?
Izabella Azt, Mortimer, mert amíg vissza nem jön,
Az udvartól elűzött a király;
Ha szeretsz, és ha kedvezel nekem,
Légy most ügyvédem az urak előtt.
Ifjabb Mortimer Hogy én emeljek szót Gavestonért?
Idősebb Mortimer Tőlem emeljen bárki szót, kitartok.
Lancaster Kitartok én is. Győzd meg a királynét.
Izabella Nem, Lancaster, te győzd meg a királyt.
Mert akaratom ellen jönne vissza.
Warwick Ne vesztegess hát szót se a parasztra.
Izabella Én magamért beszélek, nem is érte.
Pembroke Nem használ itt a szó, hagyj fel vele.
Ifjabb Mortimer Ne vess oly halra horgot, szép királyné,
Amely megcsap, mikor holtnak hiszed.
A gaz rájára, Gavestonra értem,
Ki ír vizeken úszik már, remélem.
Izabella Ülj ide mellém, kedves Mortimer,
Én olyan súlyos érveket hozok fel,
Hogy kész leszel azonnal visszahívni.
Idősebb Mortimer Ez lehetetlen; ám csak add elő.
Izabella De rajtunk kívül nem hallhatja senki.
Lancaster Urak, ha rábeszéli a királyné,
Kitartotok szilárdan velem együtt?
Idősebb Mortimer Az öcsém ellen én nem.
Pembroke A királyné nem ingathatja meg.
Warwick Nem? Nézd, milyen erővel ostromolja!
Lancaster De nézd, mily fagyosan tekint reá!
Warwick Ni, mosolyog a nő, megpuhitotta!
Lancaster Nem engedek, veszítsek bár barátot.
Ifjabb Mortimer Igen, a helyzet megkívánja ezt.
Urak, nem kétli senki sem, remélem,
A gaz Gavestont mennyire utálom,
Ha visszahívását javasolom hát,
Nem ő érette: magunkért teszem,
Javára válik országnak, királynak.
Lancaster Fuj, Mortimer, ne hozz szégyent magadra!
Nem igaz, hogy jó volt száműzni őt?
Az is igaz, hogy jó lesz visszahívni?
Fehér a fekete, és dél az éjfél?
Ifjabb Mortimer Lancaster uram, a végcélra gondolj.
Lancaster Igaz szó nem mond önmagának ellent.
Izabella De, jó uram, engedd, hogy mondja végig.
Warwick Mind beszélhet: döntöttünk, és kitartunk.
Ifjabb Mortimer Szeretnétek holtan látni Gavestont?
Pembroke Én nagyon is.
Ifjabb Mortimer Akkor, uram, engedd meg, hogy beszéljek.
Idősebb Mortimer De ne játszd itt a szofistát, öcsém.
Ifjabb Mortimer Nincs forróbb vágyam, mint hogy megjavítsam
A királyt, s az országgal jót tegyek.
Tudjátok, hogy sok pénzt gyűjtött Gaveston,
Mellyel ír földön sok hívet szerezhet,
És megvívhat közöttünk bárkivel?
Mindaddig, míg él, és szeretik is,
Nagyon nehéz lesz őt megdöntenünk.
Warwick Lancaster uram, jól figyelj a szóra.
Ifjabb Mortimer De hogyha itt van, s ahogy gyűlölik,
Egy szolgát könnyen lepénzelhetünk,
Hogy őlordságát tőrével köszöntse,
S még csak nem is kárhoztatják a gyilkost,
Bátor tettéért inkább még dicsérik,
És feljegyzik nevét a krónikában,
Hogy elhárított rólunk ily csapást!
Pembroke Ez így igaz.
Lancaster De mért is nem történt meg ez korábban?
Ifjabb Mortimer Azért, uram, mert nem jutott eszünkbe.
No, de ha látja, hatalmunkban áll,
Hogy száműzzük, s ha tetszik, visszahívjuk,
Bevonja majd gőgjének lobogóját,
És fél megsérteni bármily nemest.
Idősebb Mortimer De mi lesz, hogyha mégsem fél, öcsém?
Ifjabb Mortimer Akkor okunk is lesz fegyverre kapni;
Mert bárhogyan szépítsük is a dolgot,
Király ellen fölkelni árulás.
Magunk mellett tudhatjuk így a népet,
Mely, bár apjáért hajlik a királyhoz,
Nem szenvedhet egy ilyen senkiből lett
Pöffeszkedőt. Cornwallnak ez a grófja
Lejáratja a nemesség egészét.
Ha összefog a köznép és nemesség,
Gavestonnak nem pajzsa a király,
Legbiztosabb állásából kivetjük.
Ha gyönge volnék véghez vinni ezt,
Tartsatok oly hitványnak, mint Gavestont.
Lancaster Így már hozzájárul Lancaster is.
Pembroke Pembroke szintúgy.
Warwick Én is.
Idősebb Mortimer Meg én is.
Ifjabb Mortimer Nagy örömöt szereztetek vele;
Mindenben számíthattok Mortimerre.
Izabella Ha Izabella elfelejti ezt,
Éljen bánatban és magára hagyva!
De nézzétek csak, uram, a király,
Miután Cornwall grófját útra tette,
Most visszatér. Örülni fog a hírnek,
Mégsem úgy, mint én. Jobban szeretem,
Mint ő Gavestont. Bár félannyira
Szeretne engem, üdvöm volna ez!
Jön Edwárd király gyászban és Beaumont
Edwárd Elment, és távozását gyászolom.
Férkőzött már szívemhez úgy a bánat,
Mint most, hogy távol van Gavestonom?
Én odaadnám érte jövedelmem
A gyűlölőinek, s úgy tartanám,
Nyertem, ha visszakaptam ily barátot.
Izabella Lám, csak kegyencét ajnározza most is!
Edwárd Örökös bú üllője lett a szívem,
Csapkodja, mint küklopszok kalapácsa,
Lármája felveri kábult agyam,
És őrjöngésre készt Gavestonért.
Bár csapott volna agyon jogarommal
Egy pokolbéli, halvány fúria,
Mikor válnom kellett Gavestonomtól!
Lancaster Az ördögbe! Minek nevezzük ezt?
Izabella Kegyes uram, hallgass meg, hírt hozok.
Edwárd Talán beszéltél már Mortimereddel?
Izabella Visszahívják Gavestont, jó uram.
Edwárd Túl édes hír ez, hogy igaz legyen.
Izabella De szeretsz, hogyha mégiscsak igaz?
Edwárd Mit meg ne tenne Edwárd, hogyha az?
Izabella Gavestonért csak, nem Izabelláért.
Edwárd Te éretted, ha szereted Gavestont,
Arany nyelvet kerítek szép nyakadra,
Mert ily sikerrel védted az ügyet.
Izabella Nem kell nekem más ékszer a nyakamra,
Csak ez, uram, nem kell más drágaság,
Csak amit e kincstártól kaphatok.
Egy csóktól újraéled Izabella!
Edwárd És vele együtt itt van a kezem,
Ez kettőnk közt új házasság legyen.
Izabella Bár lenne az elsőnél boldogabb!
Kegyes uram, szólj jó nemeseidhez,
Kik egy nyájas tekintetedre lesnek,
És térden köszöntik felségedet.
Edwárd Bátor Lancaster, öleld meg királyod,
S amint eloszlik sűrü köd a naptól,
Foszoljon szét királyod mosolyától
A gyűlölség, s legyünk igaz barátok.
Lancaster Ily üdvözlettől túlárad a szívem.
Edwárd Warwick lesz a legfőbb tanácsadóm.
Ezüst haja szebb dísze udvaromnak,
Mint cifra selyem, bármily tarka hímzés.
Szidj meg, kedves Warwick, ha tán hibázom.
Warwick Ölj meg, uram, ha tán megbántalak.
Edwárd A diadalmenetben, ünnepélyen
Pembroke visz kardot a király előtt.
Pembroke S éretted harcol majd Pembroke e karddal.
Edwárd Mért húzódott el ifjú Mortimer?
Királyi flottánk parancsnoka légy,
S ha ez a tisztség nem elég magas,
A királyság marsallja is lehetsz.
Ifjabb Mortimer Ráncba szedem én ellenségeid,
Béke és biztonság lesz Angliában.
Edwárd Mi téged illet, jó lord Mortimer,
Nagy tetteiddel annyi háborúnkban
Nem köznapi jutalmat érdemelsz:
Vezesd te seregünk a skótok ellen.
Idősebb Mortimer Felséged ki sem tüntethetne szebben:
A háborúban lelem én a kedvem.
Izabella Gazdag s erős most az angol király,
Övé a főurak szeretete.


Edwárd Oly könnyű lett a szívem, Izabella!
Titkár, siess ír földre a paranccsal
Gavestonért! Gyorsan, repülj, Beaumont,
Akár Iris vagy Mercur.
Beaumont Máris, kegyes uram. El
Edwárd Lord Mortimer, te menj, végezd a dolgod.
Menjünk be most királyi lakomára.
Barátunk, Cornwall grófja jön, ezért
Bajvívást rendezünk, lovagi tornát;
Egyben a lakodalmát is megüljük,
Vagy nem tudjátok még, hogy rokonunk,
A Gloucester gróf lányával eljegyeztem?
Lancaster Hallottuk már a hírét, jó uram.
Edwárd Nem érte: kedvemért, ki ünnepelni
Hívlak, ne takarékoskodjatok
A költséggel, és hálásak leszünk.
Warwick Felséged csak rendelkezzék velünk.
Edwárd Köszönöm, Warwick. Menjünk be mulatni.
Mind el a két Mortimer kivételével
Idősebb Mortimer Megyek a skótokhoz; te itt maradsz.
De ne kötözködj, kérlek, a királlyal,
Hisz láthatod, most békés és szelíd,
S ha lelkében így csügg Gavestonon,
Ne szólj bele, legyen, ahogy akarja.
Sok hatalmas királynak volt kegyence.
Nagy Sándor Hephaestiónt szerette,
Hylast siratta a hős Herkules,
Patroclusát a kőszívű Achilles.
Nemcsak királyok, de a bölcsek is:
Octaviust szerette Tullius,
Szókratész meg a vad Alcibiadest,
Ő, akinek képlékeny ifjusága
Ígéri, hogy olyan lesz, mint kivánjuk,
Örüljön csak e hígvelejü grófnak,
Pár év kell, és e játékot feladja.
Ifjabb Mortimer Nem bánt szeszélyes kedvtelése, bátyám;
De szörnyűség, hogy egy jöttment alak
Így elpimaszul a királyi kegytől,
S az ország pénzéből páváskodik,
Míg zsold híján lázong a hadsereg.
Egy lord jövedelmét veszi magára,
S az udvarban Midasként szórja el,
Nyomában aljas, idegen herékkel,
Hivalkodó, fantasztikus ruhában,
Mint Proteus, fantomok istene.
Nem láttam ily kicsípett, lenge fickót:
Csuklyás, rövid olasz köpeny a hátán,
Gyöngyökkel szegve, és toszkán barettjén
Koronával felérő, drága ékszer.
A királlyal, míg lent járunk-kelünk,
Egy ablakból csúfolkodnak velünk,
Kifigurázzák járásunk, ruhánkat.
Ez az, bátyám, ami felháborít.
Idősebb Mortimer De látod, a király megváltozott.
Ifjabb Mortimer Úgy életemmel is szolgálom őt;
De míg karom van s kardot hordok itt,
Nem tűrök el ilyen sehonnait.
Tudod, mint érzek; jöjj, bátyám, gyerünk.
Mindketten el


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Christopher Marlowe




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.