színház / II. Edwárd [2. rész]

Christopher Marlowe
II. Edwárd [2. rész]

Második felvonás


Első szín
Jön Ifabb Spencer és Baldock
Baldock Spencer,
Most, hogy az urunk, Gloucester grófja meghalt,
Melyik nemesnek állsz szolgálatába?
Spencer Nem Mortimernek, sem egyik hivének,
Mert ellenségek ő meg a király.
Jegyezd meg, Baldock: nem használ magának
Egy lázadó úr, s nekünk még kevésbé.
De akit a király kegyel, egyetlen
Szavával egy életre boldogíthat.
A könnyelmű, pazar cornwalli gróf
Szerencséjétől függ Spencer reménye.
Baldock A kísérője lennél, gondolod?
Spencer Nem, társa lennék: szeret engem. Egyszer
Már beajánlott volna a királyhoz.
Baldock De száműzött, nincs mit remélni tőle.
Spencer Nem tart sokáig. Várd ki csak a végét.
Egy barátom megsúgta nagy titokban,
Hogy visszahívták, és már érte küldtek.
Az udvartól épp most jött egy futár
A király levelével asszonyomhoz,
S mosolygott, míg olvasta; azt hiszem,
Kedveséről, Gavestonról kapott hírt.
Baldock Valószínű: száműzetése óta
Nem jár ki, nem mutatkozik sehol.
De azt gondoltam, oda a jegyesség,
A száműzött iránt másképpen érez.
Spencer Első szerelme, emellett kitart;
Fejem teszem rá, hogy nem hagyja el.
Baldock Úgy azt remélem, ő lesz támaszom:
Felolvastam neki gyermekkorában.
Spencer Bújj hát ki, Baldock, a tudósruhából,
Hogy úriember módra tedd a szépet.
Nem fekete kabát és szalagocska
Nyeri meg fontos emberek kegyét,
Nem selyemszegélyű bársonyköpeny,
S hogy egész nap virágcsokrot szagolgatsz,
Kezedben zsebkendő fityeg puhán,
S hosszan imádkozol ebéd után,
Vagy egy nemes láttán földig hajolsz,
És szemedet lesütve motyogod:
„Igen, amint méltóságodnak tetszik";
Légy büszke, bátor, kedves, eltökélt,
És olykor döfj is, hogyha úgy adódik.
Baldock Tudod, utálok minden formaságot,
Csupán a külszín kedvéért teszem.
Vén uram oly szőrszálhasogató volt,
Hogy kárhoztatta gombjaimat is,
Bár nem nagyobbak gombostű fejénél,
S egyházfinak nézhettek is velük,
Bár lélekben elég feslett vagyok,
Vannak bennem rosszfajta hajlamok.
Nem tartozom a pedánsok közé,
Kik propterea quod-okkal beszélnek.
Spencer Te inkább úgy mondod: quandoquidem,
S az igealkotás mestere vagy.
Baldock Hagyjuk a tréfát; úrnőm erre tart.



Jön a Lady (Margaret de Clare)



Lady Nem búsított el úgy száműzetése,
Amint örülök most, hogy visszajön.
Édes Gavestonom levele ez.
De mért kell mentegetőznöd, szerelmem?
Tudom, hogy nem láthatlak, nem jöhetsz.
„Tehozzád vágyom, legyen bár halálom."
Uram szerelmét jól mutatja ez.
„Ha elhagylak, szakadjon meg a szívem."
Maradj csak itt, ahol nyugalmas ágy vár.
Lássuk, mi áll a király levelében.
Azt írja, térjek az udvarba vissza,
Ott lesz Gaveston. Várjak? Mire jó?
Menyegzőnkről beszél, nyilvánvaló.
Ki van ott? Baldock!
Mennem kell, álljon készen a fogat.
Baldock Intézkedem, madame. El
Lady A park palánkjánál leszek azonnal.
Spencer, maradj velem, hadd társalogjunk,
Mert örömhírt közölhetek veled.
Tudd meg, hogy Cornwall grófja visszatér,
S az udvarnál lesz, mire odaérünk.
Spencer A király itt akarja látni, tudtam.
Lady Csak üssön jól ki minden, mint remélem,
Meglesz szolgálatod jutalma, Spencer.
Spencer Alázattal köszönöm, asszonyom.
Lady Menjünk; szeretnék ott is lenni már.
Mindketten el


2. szín
Jön Edwárd, a királyné, Lancaster, Ifjabb Mortimer, Warwick, Pembroke, Kent, kísérők
Edwárd A szél jó; hogy mért késik, nem is értem.
Félek, zátonyra vetődött hajója.
Mortimer Nézd, Lancaster, öli a nyugtalanság:
Kegyence jár csak folyton az eszében.
Lancaster Uram!
Edwárd Mi hírlik? Megjött már Gaveston?
Mortimer Mind csak Gaveston! Gondolhatna most
Felséged fontosabb dolgokra is:
A frank király betört Normandiába.
Edwárd Piha! Kiűzzük onnan bármikor.
De mondd, mi a jelvényed, Mortimer,
A bajvívásban, melyet tervezünk?
Mortimer Szerény, királyom, szót sem érdemel.
Edwárd De kérlek, mondd el.


Mortimer Ha ennyire kívánod, ám legyen:
Virágjában pompázó, nyalka cédrus,
Csúcsán királyi, szép sasok tanyáznak,
Kérgében féreg mászik fölfelé,
Míg a legfelső ágat el nem éri.
A jelszó: aeque tandem. Már egyenlő.
Edwárd Lancaster ura, a tiéd milyen?
Lancaster A Mortimerénél homályosabb.
Plinius írja, van egy repülő hal,
Melyet gyűlölnek mind a többiek,
S a levegőbe menekül előlük.
De a magasból rácsap egy madár,
És felfalja. Jelvényem ez a hal,
Mottóm: undique mors est. Mindenütt halál.
Edwárd Pökhendi Mortimer, morcos Lancaster,
Hát így szeretitek ti a királyt?
A békülés ilyen gyümölcsöt érlelt?
Hiába, hogy barátságról beszéltek,
Dühös lélekre vall a pajzsotok?
Mi más ez, mint körmönfont mocskolódás
A Cornwall grófja és testvérem ellen?
Izabella Édes férjem, nyugodj meg, mind szeretnek.
Edwárd Nem szeret az, ki gyűlöli Gavestont.
A cédrus én vagyok, ne rázzatok;
Sasok, ne szálljatok fel túl magasra,
Kezemben a lábszíj, mely visszahúz.
Kiáltson aeque tandem-et a féreg,
A főurakat ölje csak a méreg.
Bár repülő halhoz hasonlitod,
S ha felszáll, ha lehull, halálra szánod,
Nem a legocsmányabb tengeri szörnynek,
S nem hárpiának kerül a fogára.
Mortimer Ha távollétében így hevül érte,
Mire lesz képes, ha megérkezik?
Lancaster Mindjárt meglátjuk: itt jön már a gróf úr!
Jön Gaveston
Edwárd Gavestonom!
Isten hozott Tynemouthba, jó baráthoz!
Távolléted levert, megkeserített,
Mert, ahogy imádói Danaéért,
Mikor a szép lányt érctoronyba zárták,
Csak még jobban lángoltak és dühöngtek,
Velem is így volt; most, hogy látlak ismét,
Édesebb, mint amilyen keserű
És fájó volt szívemnek távozásod.
Gaveston Drága uram s királyom, megelőztél,
De van azért még szavam az örömre.
A pásztor, kit komisz tél mardosott,
Nem nézi oly gyönyörrel a tavaszt,
Ahogy én nézem most felségedet.
Edwárd Hát nem köszönti senki sem Gavestont?
Lancaster Köszöntsük? Jó. Légy üdvöz, kamarás úr!
Mortimer Légy üdvöz, jó cornwalli gróf!
Warwick Man sziget kormányzója, üdv neked!
Pembroke Légy üdvöz, titkár úr!
Kent Bátyám, hallottad ezt?
Edwárd E grófok, bárók így bánnak velem?
Gaveston Uram, nem nyelhetek le ennyi sértést.
Izabella Jaj nekem, újra kezdik a civódást!
Edwárd Nyomd le a torkukon; én majd fedezlek.
Gaveston Ti születéssel kérkedő gazok,
Bérlőtök marháját egyétek otthon,
És ne Gavestont gúnyoljátok itt,
Ki nem süllyedt oda gondolkodásban,
Hogy ilyenekre rápillantson is.
Lancaster Én nem vetem meg kardot húzni rád. Kardot ránt
Edwárd Árulás! Hol az áruló?
Pembroke Itt, itt!
Edwárd Vigyétek el Gavestont, megölik!
Gaveston Az életedbe kerül e merénylet.
Ifjabb Mortimer Ha el nem vétem, életed enyém. Megsebesíti Gavestont
Izabella Jaj, mit tettél, dühöngő Mortimer?
Ifjabb Mortimer Csak amiért, ha megöltem, felelnék.
Gaveston kísérőkkel el
Edwárd Több ez, bár él, mint amiért felelhetsz;
Duhaj tett volt, s mindketten megfizettek.
Pusztuljatok! Többé ne lássalak!
Ifjabb Mortimer Nem hagyom el Gavestonért az udvart.
Lancaster Fülénél fogva visszük lefejezni.
Edwárd Vigyázz a te fejedre; vele nincs baj.
Warwick Vigyázz a koronádra, hogyha véded.
Kent Warwick, a szó nem illik éveidhez.
Edwárd Egy szálig összeesküvők ezek,
De a fejükre taposok, ha élek,
Bár ők akarnak engem eltiporni.
Jöjj, Edmund, menjünk, állítsunk hadat:
Harcban törjük meg a főúri gőgöt.
A király, királyné és Kent el
Warwick Fölgerjedt; térjünk gyorsan várainkba.
Ifjabb Mortimer Ha fölgerjedt, pukkadjon meg dühében!
Lancaster Kuzin, most nincs mit tárgyalnunk vele,
Fegyverrel akar erőt venni rajtunk;
Ezért mondjuk ki itt egyhangulag,
Hogy ezt a Gavestont pokolba űzzük.
Ifjabb Mortimer Az égre, meghal a rothadt gazember!
Warwick A vérét ontom, vagy belehalok.
Pembroke Pembroke is megfogadja ezt.
Lancaster S Lancaster is.
Küldjünk heroldot a királyt kihívni,
S a népet megesketni, hogy ledönti.
Jön egy Futár
Ifjabb Mortimer Levél? Honnan?
Futár Skóciából, uram.
Lancaster Mi van, kuzin, barátaink mit írnak?
Ifjabb Mortimer A nagybátyámat elfogták a skótok.
Lancaster Kiváltjuk nyilván, vígan, fel a fejjel!
Ifjabb mortimer Ötezer font váltságot kérnek érte.
Ki más fizetne, ha nem a király:
Az ő hadjáratában lett fogoly.
Megyek is a királyhoz.
Lancaster Helyes, rokon, én is veled megyek.
Warwick Én ezalatt Newcastle-ba indulok
Pembroke-kal együtt, hadat toborozni.
Ifjabb Mortimer Lássatok hozzá; követünk mi is.
Lancaster Erélyesen, de minden lárma nélkül.
Warwick Biztosra veheted.
Mind el Ifjabb Mortimer és Lancaster kivételével
Ifjabb Mortimer Kuzin, ha megtagadná, hogy kiváltsa,
Én akkorát mennydörgök a fülébe,
Mint soha még alattvaló királynak.
Lancaster Részt veszek én is benne. Hé, ki az?
Jön egy Őr
Ifjabb Mortimer No, ez jókor jön éppen.
Lancaster Te csak indulj.
Őr Hová indulnak uraságotok?
Ifjabb Mortimer Hová mehetnénk, ha nem a királyhoz?
Őr Egyedül kíván lenni most a felség.
Lancaster Mi meg beszélni kívánunk vele.
Őr Nem mehettek be, jó uram.
Ifjabb Mortimer Nem-é?
Jön Edwárd és Kent
Edwárd Mi van, mi ez a lárma?
Ki háborgat? Te vagy?
Ifjabb Mortimer Maradj csak, uram, mert hírrel jövök.
Bátyámat elfogták a skótok.
Edwárd Váltsd ki.
Lancaster Érted harcolt. Neked kell hát fizetned.
Ifjabb Mortimer S fizeted a váltságdíját, különben…
Kent Ej, Mortimer, csak nem fenyegeted?
Edwárd Nyughass, kezedben lesz a nagy pecsét,
Hogy országszerte gyűjts az érdekében.
Lancaster Ezt a kegyenced, Gaveston sugallta.
Ifjabb Mortimer A Mortimer család nem oly szegény;
Ha földjeit eladja, épp elég
Zsoldosa lesz, hogy ingereljenek.
Mi nem kérünk, ezzel szoktuk kivívni. Megmarkolja kardját
Edwárd Még meddig kell kiállnom ezt?
Ifjabb Mortimer Egyedül vagy, kiöntöm most a lelkem.
Lancaster Kiöntöm én is, aztán ég veled.
Ifjabb Mortimer A tornák, színjátékok, buja képek,
Pazar ajándékok Gavestonodnak
Kifosztották kincstárad, gyönge vagy ma,
S morog a nép, türelme túlfeszült.
Lancaster Zendülés készül, trónfosztás; kiverték
Francia földről helyőrségeid,
Kapuk előtt sírnak csonkán, szegényen;
A vad O’Neill egy ír parasztsereggel
Kedvére lép át Anglia határán;
A skótok York fala felé nyomulnak
Gazdag zsákmánnyal, mert nincs ellenállás.
Ifjabb Mortimer A tengeren a dölyfös dán parancsol,
Hajóid leszerelve vesztegelnek.
Lancaster Küld követeket hozzád más király?
Ifjabb Mortimer A hízelgőkön kívül ki szeret?
Lancaster Szép királynéd, a Valois huga,
Panaszkodik, hogy nem törődsz vele.
Ifjabb Mortimer Udvarod puszta, elhagyták, akik
Fényt adnak egy királynak a világban:
Peerek, kiket szeretned kellene;
Az utcán megdobálnak panaszokkal,
Trónvesztésed jósolják balladákban.
Lancaster A házak tövig égtek, gyermek, asszony
Megölve mind az északi határon,
A nép neved átkozza és Gavestont.
Ifjabb Mortimer Mikor bontottál zászlót harcmezőn?
Egyszer – de katonáid, mint szinészek,
Cifra ruhát hordtak páncél helyett,
Te arany díszben nyargaltál s nevettél,
Tükörfényes sisakban feszitettél,
Amelyről női szalagok fityegtek.
Ezért fújták a skótok csúfolódva:
Angol lányok, csak sírjatok,
A szeretőtök már halott,
Bannocksbournnál maradt.
Azt hiszi az angol király,
Mert foga Skóciára fáj,
Neki való falat?
Ifjabb Mortimer Bátyám szabadságát kivívja Wigmore.
Lancaster Ha megvolt, kardunk többet is kivív.
Ha hadra keltél, állj is bosszut érte.
Kibontott zászlókkal találkozunk.
Mind el Edwárd és Kent kivételével
Edwárd Szívem dagad, majd szétveti a méreg.
E főurak gyakran dühítenek,
S meg sem bosszulhatom, nagy a hatalmuk.
De megrémüljön kukorékolástól
Az oroszlán? Edwárd, ereszd ki karmod,
S haragod szomját a vérükkel ontsad.
Hogyha kegyetlen zsarnok lesz belőlem,
Az ő bajuk, köszönjék önmaguknak.
Kent Uram, rajongásod Gavestonért
Az ország és magad romlása lesz,
Mert a felbőszült peerek háborúra
Készülnek; bátyám, űzd el mindörökre.
Edwárd Hát ellensége vagy Gavestonomnak?
Kent Az; bánom is, hogy hajdan támogattam.
Edwárd Menj, áruló! Nyafogj csak Mortimernek.
Kent Azt is teszem; inkább ő, mint Gaveston.
Edwárd Hordd el magad, többé ne is zavarj!


Kent Nem csoda, hogy nemeseiddel így bánsz,
Ha eltaszítasz engem is, öcsédet. El
Edwárd Gaveston, nincs rajtam kívül barátod.
Tegyenek bármit, Tynemouthban lakunk itt,
A falaknál sétálunk; bánom én,
Ha ilyen grófok vesznek is körül?
Itt jön, ki az egész viszály oka.
Jön a királyné, Margaret de Clare, Baldock, Ifjabb Spencer, Gaveston és két udvarhölgy
Izabella Úgy hírlik, fegyvert fogtak már a grófok.
Edwárd És az is hírlik, hogy hozzájuk húzol.
Izabella Nincs okod rá, hogy folyton gyanusítgass.
Lady Édes bátyám, szólj hozzá kedvesebben.
Gaveston Uram, színészkedj, szólj szépen vele.
Edwárd Bocsásd meg, drágám, hogy goromba voltam.
Izabella Készen van nálam mindig a bocsánat.
Edwárd Az ifjú Mortimer oly hetyke lett már,
Hogy polgárháborúval fenyeget.
Gaveston Mért nem viteted a Towerbe érte?
Edwárd Nem merem, mert a népnél kegyben áll.
Gaveston Akkor hát csendben tesszük el az útból.
Edwárd Ó, bárcsak innának méregpohárral
Egészségükre Lancaster meg ő!
De hagyjuk őket; halljam, kik ezek.
Lady Apám szolgái voltak életében…
Kérem felségedet, fogadd fel őket.
Edwárd No, mondd, te hol születtél?
A címered mi?
Baldock A nevem Baldock, nemességemet
Oxfordtól nyertem, nem a címer adta.
Edwárd Csak annál jobban megfelelsz nekem;
Szegődj hozzám, szükséget sose látsz.
Baldock Alázatosan köszönöm, királyom.
Edwárd Ezt ismered, Gaveston?
Gaveston Ismerem,
Jó családból való, a neve Spencer.
A kedvemért fogadd kíséretedbe,
Érdemesebbet nehezen találsz.
Edwárd Kísérj hát, Spencer. Ő pártol, ezért
Magasabb állást kapsz tőlem hamar.
Spencer Nagyobb tisztesség nem juthat nekem,
Mint hogy felséged kegyét elnyerem.
Edwárd Húgom, legyen menyegződ napja ez.
Látod, Gaveston, annyira szeretlek,
Hogy húgomat, a Gloucester gróf egyetlen
Örökösét kapod ma feleségül.
Gaveston Tudom, uram, sokan zokon veszik;
De szeretnek, utálnak, mit se bánom.
Edwárd Kezem a bárók meg nem köthetik:
Naggyá teszem, kit kegyelek s barátom.
Menjünk; ha megtörtént az esküvő,
Sort keritek a lázadókra is!
Mind el


3. szín
Jön Lancaster, Ifjabb Mortimer, Warwick, Pembroke, Kent
Kent Urak, szeretem szülőföldemet,
Eljöttem hát, elhagytam a királyt,
Hadd legyek első, ki országomért
Az életemmel játszom e viszályban.
Lancaster Attól félek, hogy küldtek, s cselfogás ez:
Szeretet színlelj, és lépre csalj.
Warwick Bátyád; okunk van rosszat sejteni,
S gyanúsnak vélni pártütésedet.
Kent Becsűletem e lépés záloga;
Ha ez kevés, ég áldjon, uraim.
Mortimer Várj, Edmund nem volt soha szószegő
Plantagenet, így hát hiszünk neked.
Warwick De mi az oka, hogy most elhagyod?
Kent Lancaster grófnak mindent elbeszéltem.
Lancaster Ez elég is lesz. Urak, tudnotok kell,
Hogy Gaveston megérkezett titokban.
S itt Tynemouthban időzik a királlyal.
Másszuk meg híveinkkel a falat,
S lepjük meg őket egy rajtaütéssel.
Mortimer Én támadok elsőnek.
Warwick S én követlek.
Mortimer Az őseim lobogó zászlaját,
Mely holt tenger sivár partját söpörte,
Ahonnan kaptuk Mortimer nevünk,
A vár falára én magam viszem fel;
Dob, harci lárma riassza fel őket,
És kongjon Gaveston halálharangja!


Lancaster Kezet ne vessen senki a királyra;
De vesszen Gaveston s barátai.
Mind el


4. szín
Jön a király és Spencer, majd Gaveston, Izabella, Margaret de Clare
Edwárd Mondd meg, Spencer, vajon hol van Gaveston?
Spencer Attól félek, megölték, nagyuram.
Edwárd Itt jön; most öljenek s raboljanak csak.
Fussatok; itt a grófok az urak már;
Induljatok hajóval Scarborough-ba,
Mi Spencerrel szárazföldön megyünk.
Gaveston Maradj, uram, téged nem bántanak.
Edwárd Nem bízom bennük, Gaveston, el innen!
Gaveston Ég áldjon, uram.
Edwárd Lady, ég veled.
Lady Ég veled, bátyám, amíg újra látlak.
Edwárd Ég áldjon, kedves Gaveston, s hugom.
Izabella Izabellához nincs egy „ég veled"?
Edwárd Kedvesedért, Mortimerért, no persze.
Mind el Izabella kivételével
Izabella Tanúm az ég, hogy csak téged szeretlek.
Így menekül attól, hogy megöleljem.
Karolhatnám bár át e szigetet,
Hogy oda húzzam, ahová szeretném,
Vagy az a könny, mely szememből kicsurran,
Lágyítná meg szívét, mely kőkemény:
Sohase váljunk, hogyha már enyém!
Jönnek a bárók, harci zaj
Lancaster Nem értem, hogy elmenekült.
Mortimer Ki ez itt? A királyné?
Izabella Az, Mortimer, a nyomorult királyné;
Szívem kínzó sóhajoktól remeg,
Örökös gyász sorvasztja testemet.
Kezem fáradt már elszakítni férjem
Gavestontól, a gonosz Gavestontól;
Bármily gyöngéden beszéljek vele,
Elfordul tőlem, s őrá mosolyog.
Mortimer Hagyd a panaszt; azt mondd, hol a király.
Izabella De mit akartok? Őt keresitek?
Lancaster Nem őt, madame: az átkozott Gavestont.
Meg sem fordulhat Lancaster fejében,
Hogy királyán erőszakot tegyen!
De Gavestontól szabadulni kell.
Mondd meg, hogy hol van: meg kell halnia.
Izabella Tengerre szállt, hogy Scarborough-ba menjen;
Siess, nem nyerhet már egérutat:
Uram elhagyta, csak páran kisérik.
Warwick Kár az időért, Lancaster, gyerünk.
Mortimer A királytól hogy’ válhatott külön?
Izabella Hogy hadatok oszoljon többfelé,
Ilyenformán gyengüljön, s a sereggel,
Amelyet most szándékszik gyűjteni,
Szétverje könnyen; jól siessetek hát!
Mortimer Egy flamand bárka úszik a folyón;
Hajóra mind, eredjünk a nyomába.
Lancaster Az a szél jó lesz vitorlánknak is;
Hajóra! Egy órányi út csupán.
Izabella Nem, Mortimer, én uramhoz megyek.
Mortimer Jöjj inkább a hajónkon Scarborough-ba.
Izabella Tudod, hogy a király gyanakodik ránk,
Ha hallja, hogy csak szóltam is veled,
Kikezdi női becsületemet;
Ezért magad menj, kedves Mortimer.
Mortimer Madame, most nem tudok felelni erre,
De gondold meg, híved mit érdemel.
Mind el Izabella kivételével
Izabella Megérdemelnéd, édes Mortimer,
Hogy Izabella végképp veled éljen.
Kár is Edwárdnál keresnem szerelmet,
Gavestont látja csak az ő szeme.
Kéréssel egyszer még próbálkozom;
Ha elzárkózik, és nem hajt szavamra,
Akkor Frankhonba megyek a fiammal,
És elsírom bátyámnak, hogy Gaveston
Férjem szerelmét elrabolta tőlem;
De remélem, hogy vége bánatomnak,
S áldott nap ez, mert megölik Gavestont. El


5. szín
Jön Gaveston meghajszoltan
Gaveston Megmenekültem tőletek, urak,
Fenyegetéstől, harctól, üldözéstől,
És bár Edwárd szemétől elszakadtam,
Nem fogtatok el, él Piers of Gaveston,
És azt reméli, bárhogy is dühöngtök,
S zúdíttok lázadókat a királyra,
Hogy viszontlátja még uralkodóját.
Jönnek a nemesek
Warwick Csapjatok rá, vegyétek el a kardját!
Mortimer Ki megbontottad békénket, királyunk
Megrontója s viszályunk oka vagy,
Aljas hízelgő, csak szégyen ne lenne,
A katonát ne mocskolná be szennye,
Kardom hegyétől hullanál el itt,
És véredben fetrengnél.
Lancaster Szörnyeteg,
Ki, mint a görög ringyó, ennyi hős
Lovagot vontál véres háborúba,
Ne várj más sorsot, hitvány, mint halált!
Nincs itt Edwárd király most, hogy kimentsen.
Warwick Lancaster, mért állsz szóba e cudarral?
Vigyétek innen el: kardomra mondom,
A fejét veszti. Gaveston, csak ennyit
Indokolásul: ország érdeke,
Hogy végrehajtsuk rajtad szigorúan
Ítéletünk. Kössétek fel egy ágra.
Gaveston Uram…
Warwick Vigyétek, katonák.
Mégiscsak egy király kegyence voltál,
Ezért ily nagy tisztesség ér kezünktől.
Gaveston Köszönöm nektek, urak; már világos:
Egyik fejvesztés, másik felkötés,
Mindenképpen halál.
Jön Arundel grófja
Lancaster Arundel grófja, mi az újság?
Arundel Edwárd király mindenkit üdvözöl.
Warwick Arundel, azt mondd, mit üzen.
Arundel A felség
Megtudta, hogy elfogtátok Gavestont,
És arra kér énáltalam: szeretné
Halála előtt látni még, mivel
Azt mondja, tudja, meg kell halnia,
És ha ezzel kedveztek a királynak,
Megemlékszik majd szívességetekről.
Warwick Még mit nem!
Gaveston Nemes Edwárd, a nevedtől feléled
Szegény Gaveston!
Warwick Erre semmi szükség.
A királynak majd másban kedvezünk,
Arundel; elnézését kérjük ebben.
Vigyétek, katonák!
Gaveston Warwick uram,
Nem reménykedhetek e haladékban?
Az életem kell nektek, jól tudom,
De adjátok meg ezt Edwárd királynak.
Mortimer Te szabod meg nekünk,
Mit adjunk meg, mit nem? Vigyétek el!
Azzal kedveskedünk mi a királynak,
Hogy a fejedet küldjük el, hadd ontsa
Könnyeit erre, mert ezt kapja csak
Gavestonból, s tán még a csonka törzsét.
Lancaster Nem úgy, uram, többet költ akkor arra,
Hogy eltemesse, mint valaha szerzett.
Arundel Urak, a király kívánsága ez,
S becsűletére esküszik a felség,
Hogy csak beszél vele, és visszaküldi.
Warwick Megmondanád, mikor? No nem, Arundel:
Aki az ország gondját elveti,
S nemeseit szorult helyzetbe dönti
Gavestonért, az, ha kezére kapja,
Minden ígéretét felrúgja érte.
Arundel Ha nem bíztok meg a király szavában,
Itt maradok kezesnek én helyette.
Mortimer Becsűletedre vall, hogy ezt ajánlod,
De mivel jó nemesnek ismerünk,
Nem tehetjük veled, hogy igaz embert
Emésszünk el hitvány tolvaj helyett.
Gaveston Hogy érted, Mortimer? Túllősz a célon.
Mortimer Te aljas szolga, király szégyene!
Kérdezd a társaid, a cimboráid.
Pembroke Lord Mortimer, és ti mindannyian,
Hogy a király kérését teljesítsük,
És e Gavestont elküldjük neki,
Mivel a felség oly nagyon szeretne
Halála előtt szólni még vele,
Én becsületszavamra vállalom,
Hogy elviszem és vissza is hozom,
Feltételem csupán az, hogy velem jön
Arundel is.
Warwick Pembroke, mi jut eszedbe?
Több vérontást okozzon? Nem elég,
Hogy elfogtuk, maradjunk végül azzal,
„Ha tudtam volna!", s hadd menjen világgá?
Pembroke Én nem könyörgök nektek, lordjaim,
De ha Pembroke-ra bízzátok a foglyot,
Megesküszöm, hogy vissza is hozom.
Arundel Lancaster uram, te mit szólsz ehhez?
Lancaster Azt mondom, hadd menjen Pembroke szavára.
Pembroke S te, Mortimer?
Mortimer Warwick uram, te mit szólsz?
Warwick Csak tessék; ám tudom, mi lesz belőle.
Pembroke Adjátok át nekem.
Gaveston Drága királyom, látlak még tehát,
Mielőtt meghalok!
Warwick Talán nem,
Ha Warwick esze és furfangja célt ér.
Mortimer Lord Pembroke, ezzel átadjuk neked,
Becsűletünkre térj meg vele épen!
Mind el Pembroke, Arundel, Gaveston és Pembroke emberei (James és három katona) kivételével
Pembroke Uram, te jöjj velem,
Házam nincs messze, kiesik az útból,
De szolgáink csak menjenek tovább.
Akinek szép asszonya van, az ajkát
Ne hanyagolja el, ha ily közel jár.
Arundel Ez szívből jött mondás, Pembroke uram;
Méltóságodban mágneses erő van,
Megmozdíthat egy fejedelmet is.
Pembroke Úgy van, uram. Jöjj ide, James.
E Gavestont a te kezedre bízom,
Ma éjszaka te légy az őre, reggel
Feladatodtól felmentünk. Eredj!
Gaveston Boldogtalan Gaveston, hova visznek?
El Pembroke szolgáival
Lovász fiú Uram, egykettő Cobhamben leszünk.
Mindketten el



Harmadik felvonás


Első szín
Jön Gaveston letörve, James és Pembroke többi szolgája
Gaveston Álnok Warwick, barátodat kijátszod!
James Úgy látom, mind az életedre törnek.
Gaveston Fegyvertelenül haljak meg, bilincsben?
Legyen e nap új korszak életemben,
Öröm forrása! És ti legyetek
Férfiak, gyorsan a királyhoz!
Jön Warwick a csapatával
Warwick Pembroke szolgái, kár
Fáradnotok: Gavestont akarom.
James Lordságod ezzel szégyent hoz magára,
És sérted uramat, nemes barátod.
Warwick Nem, James, hazám ügyét szolgálom ezzel.
Katonák, fogjátok meg a gazembert;
Hamar végzünk. Üdvözlöm uradat,
Barátomat; mondd meg, javára válik.
Gyerünk, árnyad beszél Edwárd királlyal.
Gaveston Áruló gróf, nem látom a királyt?
Warwick A menny királyát, más királyt aligha.
Gyerünk!
Warwick és szolgái el Gavestonnal. Pembroke szolgái maradnak
James Menjünk, fiúk, itt semmit sem tehettünk;
Siessünk, hogy beszámoljunk urunknak.
Mind el



2. szín
Jön Edwárd király, Ifjabb Spencer, Baldock dob- és sípszóval
Edwárd Várom nagyon a bárók válaszát,
Mi van barátommal, Gavestonommal.
Jaj, Spencer, országomnak semmi kincse
Ki nem válthatja, mert halálra szánták.
Tudom a Mortimer fenekedését.
Warwick brutális, és Lancaster is
Könyörtelen; Gavestonom, a kedves
Pierst már nem láthatom viszont soha.
Gőgjükkel földre sújtanak a bárók.
Ifjabb Spencer Ha Edwárd volnék, Anglia királya,
A spanyol Leonórának s Nyakigláb
Nagy Edwárdnak fia, tűrnék vajon
Ennyi dacot, dühöt, azt, hogy a bárók
Kedvükre pimaszkodjanak velem
Saját országomban? Uram, bocsáss meg:
Hogyha apád nagy szívét örökölted,
S kicsit is adsz neved becsűletére,
Nem nyelheted le, hogy nemeseid
Felségeddel pökhendiskedjenek.
Le a fejükkel, szájaljon karón!
Jó lecke volna ez a többieknek,
Kik szájalásban keresik a hasznuk,
Hogy szolgálják csak törvényes királyuk.
Edwárd Igen, Spencer, túl nyájas és szelíd
Voltam velük; de kivontuk a kardot,
S ha Gavestont nem küldik el nekem,
Le is nyessük vele sisakjukat.
Baldock Ily eltökéltség illik a királyhoz,
Nem, hogy szeretetük függvénye légy,
Mint hogyha iskolás fiúcska volnál,
Akit megróni s irányítni kell.
Jön Hugh Spencer, öregember, Ifjabb Spencer apja, bunkóval, és katonák
Idősebb Spencer Sokáig élj, királyom, nemes Edwárd,
Békében győztes légy, harcban szerencsés!
Edwárd Isten hozott; segítségemre jössz?
No, mondd el, honnan jöttél és ki vagy.
Idősebb Spencer Itt la, négyszáz fő, íjász és pikás,
Meg alabárd és pajzs, mind jó erőben,
És felesküdt Edwárd király jogára,
Ezeket hoztam felségednek, én,
Apja ennek a Hugh Spencernek itt;
Örökre felségedhez fűz a sok kegy,
Amit neki, s így mindnyájunknak adtál.
Edwárd Az apád, Spencer?
Ifjabb Spencer Igen, és hogyha felséged kivánja,
Jóságodért, mit irántunk mutatsz,
Lábad elé teszi le életét.
Edwárd Ezerszer is az ég hozott, öreg!
Szereteted, Spencer, urad iránt,
Mutatja nemes lelked s hajlamod.
Én Weltshire grófjának teszlek meg itt,
S érezheted naponta kegyemet,
Amely napfényként árad majd reád.
Hogy szeretetünk jobban megmutassuk,
Mert úgy halljuk, lord Bruce eladja földjét,
S Mortimerek kezén is van belőle,
Pénzt kapsz, hogy a lordokra ráigérhess;
Költsd rá, Spencer, ne fukarkodj vele.
Katonák, ég hozott mindőtöket!
Ifjabb Spencer Uram, jön a királyné.
Jön a királyné fiával, Edwárd herceggel, és Levune, egy francia
Edwárd Madame, mi újság?
Izabella Újabb csúfság és bosszúság, uram.
Levune, e hű s megbízható barátunk,
Levéllel és szóban azt hozza hírül,
Hogy Valois bátyánk, Frankhon királya,
Rátette a kezét Normandiára,
Mert hűbéresküdet elhanyagoltad.
Itt a levél, és itt a hírhozó.
Edwárd Isten hozott, Levune. Eh, semmiség,
Valois s én hamar kibékülünk.
De Gaveston az én igazi gondom:
Nem láthatlak többé soha? Madame,
Rád bízzuk ezt a dolgot, s kisfiadra:
Beszélned kell a francia királlyal.
Fiú, vigyen a tenger a királyhoz,
És méltósággal közvetítsd szavunkat.
Edwárd herceg Uram, ne bízz rám súlyosabb ügyet,
Mint amilyent ily ifjú herceg elbír.
Ne félj, uram s apám, nem nyugszik Atlas
Vállán az égbolt olyan biztosan,
Mint ahogy megbízásod teljesítem.
Izabella Azzal rémít a készséged, fiam,
Hogy nem sok évet érsz meg itt a földön!
Edwárd Madame, kívánjuk, szállj hajóra nyomban,
Fiaddal együtt; Levune is követ,
Mihelyt el tudjuk innen küldeni.
Válassz ki egy lordot, hogy elkisérjen,
S menj békén, minket hagyj itt háborúnkban.
Izabella Alattvalók harcolnak a királlyal!
Bár végezné be Isten! Jó uram,
Most búcsúzom, felkészülök az útra.
A királyné és Edwárd herceg el
Jön Arundel
Edwárd Mi az, Arundel, így jössz, egymagadban?
Arundel Így, nagyuram, mert Gaveston halott.
Edwárd Az árulók! Megölték hát barátom?
De mondd, Arundel, meghalt már előbb,
Vagy láttad is a barátom halálát?
Arundel Egyik sem, uram: ott láttam fogolyként,
Csupa ellenség és fegyver között,
S elmondtam, amit felséged üzent,
Kértem, adják ki, könyörögtem inkább,
Becsűletszóra fogadtam nekik,
Hogy vállalom: éppen csak elhozom
Felségedhez, s már vissza is viszem.
Edwárd És mondd, a lázadók ezt megtagadták?
Ifjabb Spencer A dölyfös hitszegők!
Edwárd Igen, Spencer, rút áruló mind!
Arundel Előbb úgy láttam, nem hat semmi rájuk.
Még végig sem akart hallgatni Warwick,
Mortimer is alig, Pembroke s Lancaster
Nem sokat szólt. Hogy elutasitottak,
És nem fogadtak el kezesnek érte,
Megszólalt Pembroke, s így beszélt szelíden:
„Urak, mivel királyunk érte küldött,
S fogadja, hogy azonnal visszaküldi,
Én vállalom, hogy elviszem, s igérem,
Hogy vissza is hozom hozzátok épen."
Edwárd És hogy történhetett, hogy mégse jött el?
Ifjabb Spencer Árulás vagy gaztett okozta nyilván.
Arundel Warwick gróf elragadta őt az úton;
Mert átadták Pembroke szolgáinak,
Az biztonságban hitte, s hazatért,
De míg ott járt, Warwick lesből reátört
És elhurcolta, a fejét lecsapta
Egy árokban, és a táborba ment.
Ifjabb Spencer Véres tett, hadi jog megcsúfolása.
Edwárd Szóljak-e most, vagy öljön meg a sírás?
Ifjabb Spencer Uram, bízzad kardodra bosszudat
A bárókon, tüzeld fel népedet,
Ne öljék büntetlen barátaid.
Nyomulj előre zászlaiddal, Edwárd,
És űzd ki őket tűzzel odvaikból.
Edwárd (letérdel) Közös anyánkra esküszöm, a földre,
Az égre és összes bolygóira,
Apám kardjára és a jobb kezemre,
A koronámból fakadó jogokra,
Hogy annyi fej és élet vész ma érte,
Ahány váram van, tornyom, városom!
Álnok Warwick! Áruló Mortimer!
Ha angol király vagyok még, fejetlen
Hullátok majd vértengerben hever,
Hogy fulladásig nyelje azt a vért,
S királyi zászlóm vérrel szennyezem,
Véres vásznával tartsa az eszemben,
Hogy míg csak élek, örök bosszut álljak
Áruló, átkos sarjaitokon,
Ti latrok, kik megöltétek Gavestont!
A tisztesség s bizalom e helyébe,
Spencer, kedves Spencer, téged fogadlak,
És puszta szeretetből megteszünk
Gloucester grófjának és lord kamarásnak,
Mondjanak bármit ellenségeink.
Ifjabb Spencer Uram, kint várja a bárók heroldja,
Hogy felségedhez bocsássák.
Edwárd No, jöjjön.
Jön a bárók heroldja címerpajzsával
Herold Soká éljen urunk, Edwárd király!
Edwárd Tudom, hogy akik küldtek, nem kivánják.
Mortimertől és cinkosaitól jössz;
Romlottabb lázadók még sose voltak.
No, mondd el az üzenetet.
Herold A felkelt főurak köszöntenek,
Hosszú és boldog életet kivánnak,
És meghagyták, mondjam meg kereken,
Ha azt akarja felséged, hogy ezt
A bajt vérontás nélkül orvosolja,
Királyi személyedtől távolítsd el
Spencert, e rothadt indát fejedelmi
Tőkéden, amely arany levelekkel
Övezi homlokod és koronád,
De fényét jöttmentek homályosítják.
Ezt mondják, s szeretettel azt ajánlják,
Becsüld a nemességet és erényt,
Régi szolgáidat emeld magadhoz,
Ne sima nyelvü, sunyi hizelgőket.
Úgy életüket s becsületüket
Felségednek fogadják s szentelik.
Ifjabb Spencer Az árulók, fitogtatják a gőgjük?
Edwárd Eredj! Választ ne is várj, menj utadra!
A lázadók, megfosztanák királyuk
Örömétől, minden jó emberétől?
Amíg itt vagy, nézd meg, hogy’ űzöm el
Spencert magamtól. Megöleli Spencert. Menj csak uraidhoz,
És mondd, megyek, hogy megbüntessem őket
Gavestonért. Eredj, hordd el magad!
Tűzzel-vassal lesz a sarkadban Edwárd. Herold el
Látod, uram, milyen arcátlanok?
Ti katonák, védjétek jogomat…
Most, máris indulunk, s megtörjük őket.
Gyerünk!
Mind el


3. szín
Riadó, rohamok, nagy harc és visszavonulás. Jön a király, Idősebb Spencer, Ifjabb Spencer és a királypárti nemesek
Edwárd Mért fújtok visszavonulást? Előre!
A mai nap kardommal bosszut állok
A lázadókon, kik fegyvert ragadtak
Királyuk ellen, s dacolnak vele.
Ifjabb Spencer Én hiszem, uram, végül győz a jog.
Idősebb Spencer Egyik félnek sem ártana, uram,
Hogy kifújja magát. A mieink
Már fulladoznak portól és melegtől;
Embert, lovat felfrissít kis szünet.
Ifjabb Spencer Jönnek a lázadók.
Jönnek a bárók, Mortimer, Lancaster, Warwick, Pembroke stb.
Mortimer Nézd, Lancaster, Edwárdot: ott van
A talpnyalói közt.
Lancaster Csak hadd legyen,
S fizessen értük meg keservesen.
Warwick Meglesz, ha kardom nem csapkod hiába.
Edwárd Mi van, hát meghátráltok, lázadók?
Mortimer Nem, Edwárd, hízelgőid menekülnek.
Lancaster Jobb megválnod tőlük s csalétkeiktől,
Mert megcsalnak, egy szálig árulók.
Ifjabb Spencer Magad lettél az, pártütő Lancaster.
Pembroke Hitvány pór, így beszélsz te nemesekkel?
Idősebb Spencer Tán tisztességes és nemes dolog,
Úgy gondolod, sereget gyűjteni
S felkelni törvényes királyod ellen?
Edwárd Hamarosan fejükkel csillapítják
Ezért megsértett királyuk haragját.
Mortimer Végsőkig akarsz hát harcolni, Edwárd,
És néped vérében fürösztöd inkább
Kardod, mintsem e gazokat elűzd.
Edwárd Igen, mintsem ezt tűrjem, lázadók,
Városainkból kőhalom legyen,
És eke szántson palotám helyén.
Warwick Megveszekedett, torz gondolkodás!
Fújjanak harci riadót!
Szent Györggyel a bárókért s Angliáért!
Edwárd Szent Györggyel Edwárdért és Angliáért!
A két párt más-más irányban el
Harci lárma
Visszajön Edwárd a fogoly bárókkal
Edwárd No, nagyurak, nem a hadi szerencse,
De ügyünk igazsága és a jog
Törte meg dölyfötök. A fejetek
Most lógatjátok, ámde helyreütjük.
Ideje megbosszulnom rajtatok
Mindent, azt, hogy megöltétek barátom,
Akihez egész lelkemmel kötődtem,
Gavestont, szeretett kegyencemet.
Meggyilkoltátok, gonosz lázadók!
Kent Bátyám, érted s ország javára történt,
Hogy a hízelgőt trónodtól elűzték.
Edwárd Még jár a szád! El a szemem elől! Kent el
Érettünk történt, átkozott bitangok,
Mikor követünk kérte, hogy jöhessen
Hozzánk, beszéljünk még egyszer vele,
S Pembroke felelt azért, hogy visszahozza,
Te, gőgös Warwick, a fogolyra törtél,
S fejét vetted, hadi jog ellenére?
Ezért a többi fölött lesz fejed,
Amint dühöddel túltettél a többin.
Warwick Zsarnok, én megvetem fenyegetésed,
Egy pillanatig tart az a csapás.
Lancaster Legrosszabb a halál, de jobb, mint élni
Gyalázatban, ilyen király alatt.
Edwárd Lord Winchester, vigyétek innen őket!
E kettőnek, Warwicknak s Lancasternek, Lelkedre kötöm, vegyétek fejét!
El velük!
Warwick Ég veled, hiú világ!
Lancaster Ég veled, drága Mortimer!
Warwick, Lancaster és Idősebb Spencer el
Mortimer Rossz vagy nemeseidhez, Anglia,
Sírj bánatodban, mert megcsonkitottak!
Edwárd A Towerbe e dölyfös Mortimerrel,
Ott tudjam őt biztos helyen; a többit
Ki kell végezni egykettőre mind.
Eredj!
Mortimer Hát durva kőfalak kerítsék
Égre törő, nagy lelked, Mortimer?
Nem, Edwárd, Anglia ostora, nem,
Mortimer sorsát túlnövi reménye.
Mortimer őrizetben el
Edwárd Szóljon dob s trombita! Edwárd ma újra
Királlyá koronázta önmagát.
El. Ifjabb Spencer, Levune és Baldock marad
Ifjabb Spencer Megbízásunk, Levune, Edwárd király
Országának nyugalmát biztosítja.
Kelj útra sürgősen, és ezt a pénzt
Oszd el a francia urak között,
Hogy elbűvölve, mint az őr, ki hagyta,
Hogy Jupiter bejusson Danaéhoz
Aranyeső formában, ne segítsék
Izabellát, ki ott most híveket gyűjt,
Hogy átkeljen a tengeren fiával,
S az átvegye apjától az uralmat.
Levune Ezt tervezi a ravasz Izabella
Régtől a főurakkal.
Baldock No, de látod,
Tőkére kerül a bárók feje,
S meghiúsítja tervüket a hóhér.
Levune Ne féljetek, oly jól megcsörgetem
Az angol pénzt a francia fülekben,
Hogy bármint panaszkodjon Izabella,
Érzéketlen lesz könnyeire Frankhon.
Ifjabb Spencer Indulj hát gyorsan, Levune, áldjon ég!
Meséld! Edwárd harcát s győzelmeit.
Mind el


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Christopher Marlowe




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.