színház / II. Edwárd [3. rész]

Christopher Marlowe
II. Edwárd [3. rész]

Negyedik felvonás


Első szín
Jön Kent
Kent Jó szél van; kedves szél, fújj csak tovább,
Míg odaérek Anglia javára,
Nagy Természet, pártold hazám ügyét!
Bátyám, nem is, barátaid bakója,
Gőgös király, színed elől elűzöl?
De Frankhonban segítem a királynét,
És Edwárd romlottságát tanusítom.
Elfajzott Edwárd, nemeseidet
Mészárolod s hízelgőkkel mulatsz.
Szökésed várom, Mortimer. Sötét éj,
Légy pártfogója te!
Jön Mortimer álruhában
Mortimer Hé, ott ki járkál?
Te vagy, uram?
Kent Én, Mortimer.
Megvolt az italodnak a hatása?
Mortimer Megvolt, uram. Alusznak mind az őrök.
Hálás vagyok, hogy csöndben eljöhettem.
De szereztél hajót Frankhon felé?
Kent Ne aggódj.
Mindketten el



2. szín
Jön a királyné és Edwárd herceg
Izabella Elhagynak francia barátaink.
A főurak ridegek, a király is.
Mit tegyünk?
Edwárd herceg Menjünk vissza Angliába,
Engeszteld meg apámat, s megleszünk
Nagybátyám barátsága nélkül is.
Én megnyerem őfelségét hamar,
Mert ezer Spencernél jobban szeret.
Izabella Csalódsz, fiacskám, legalábbis abban,
Hogy azt hiszed, még kibékülhetünk.
Túl elvadultunk már. Rideg Valois,
Bús Izabella, hogyha itt se kellesz,
Még merre, merre kereshetsz segélyt?
Jön Sir John of Hainault
Sir John Hogy vagy, madame?
Izabella Jaj, jó Sir John of Hainault,
Soha még ily szomorú és csalódott.
Sir John Hallom, hogy a király milyen rideg,
De ne szomorkodj, megveti nemes szív
A csüggedést. Eljössz-e a fiaddal
Hainaultba, míg az idő jobbra fordul?
Mit szólsz, uram, eljössz barátaiddal,
Hogy lerázzuk mindnyájan bánatunkat?
Edwárd herceg Amint anyám, a királyné akarja.
Sem angol király, sem francia udvar
Drága anyámtól nem választhat el,
Amíg lesz pálcát törni majd erőm,
S a kevély Spencer fejével fizet.
Sir John Helyes beszéd, uram.
Izabella Elbúsít, hogy ez történik veled.
De él reményem benned, édesem.
Kedves Sir John, legyen bár Európa
Végső zugában, a Tanais partján,
Veled megyünk Hainaultba, elmegyünk.
A márki nemes lélek, úgy hiszem,
Őméltósága szívesen fogad.
De kik ezek?
Jön Edmund, Kent grófja és Mortimer
Kent Sokáig élj, madame, és boldogabban
Barátaidnál otthon, Angliában.
Izabella Lord Edmund és lord Mortimer! Te élsz?
Isten hozott. Az a hír járta itt,
Hogy meghaltál, vagy már nem sok hiányzott.
Mortimer Asszonyom, az utóbbi az igaz,
De Mortimert a sorsa jobbra szánta,
A Tower rabbéklyóját hát lerázta,
S él, hogy vigye zászlódat, jó uram.
Edwárd herceg Hogy gondolod, hisz él király apám!
Nem, Mortimer uram, ez nem lehet.
Izabella Miért, fiam? Csak rosszabb sose jönne!
De vannak itt barátaink, urak.
Mortimer Monsieur le Grand, egyik nemes barátod,
Elmondta jöttünkkor a híreket,
Hogy nyersek a nemesek, a király
Rideg volt; ámde a jog tör utat,
Ahol nincs fegyver, és noha megölték
Sok hívünket, mint Warwickot, Lancastert,
És másokat, akik minket szivelnek,
Van még elég barátunk Angliában,
Aki ujjong és tapsol örömében,
Ha lát az ellenséggel szembeszállni.
Kent Bár észre térne Edwárd, s visszanyerné
Békéjét és nyugalmát Anglia!
Mortimer De karddal kell kivívni ezt, uram,
A király el nem hagyja talpnyalóit.
Sir John Angol urak, mivel a frank király
Nem hajlandó fegyverrel megsegítni
Saját húgát, az elbúsult királynét,
Kísérjétek Hainaultba. Ott vigaszt,
Pénzt, katonát, barátokat találunk,
A királlyal szemben jó támaszunk lesz.
Ifjú herceg, mit szólsz ehhez a tervhez?
Edwárd herceg Azt, hogy lebír minket Edwárd király.
Izabella Nem úgy, fiam, ne szegd barátaink
Kedvét, akik segíteni akarnak.
Kent Sir John of Hainault, kérlek, hogy bocsáss meg.
A vigasszal, mit bánatos királynénk
Nyert tőled, mindünket leköteleztél.
Izabella Úgy van, testvérem; és az ég Ura
Vigye sikerre dolgodat, jó Sir John.
Mortimer E harcos nemes arra született,
Látom, hogy biztos horgonyunk legyen.
Sir John, hadd tudja rólad a világ,
Az angol királynét s barátait
Te állítottad talpra nagy bajukban.
Sir John Madame, menjünk; hadd lássák Anglia
Peerjei, Hainault hogy’ fogadja őket.
Mind el


3. szín
Jön a király, Arundel, a két Spencer és mások
Edwárd Egy dühödt háború ezer veszélye
Után győz hát barátaival Edwárd,
Korlátlan győztes Edwárd s hívei.
Gloucester uram, tudod a híreket?
Ifjabb Spencer Milyen híreket, nagyuram?
Edwárd Azt beszélik, hogy temérdek kivégzés
Történik az országban. Lord Arundel,
Nálad van a jegyzék, igaz?
Arundel A Tower hadnagyától, jó uram.
Edwárd Vedd csak elő, kérlek, lássuk, mit ír.
Olvasd, Spencer. Ifjabb Spencer olvassa a neveket
Most egy hónapja mily vadul ugattak;
Már nem ugatnak többé, nem harapnak.
A francia hírek. Gloucester, tudom,
Jól fog az angol pénz a frank uraknak,
Ott Izabella semmit sem remélhet.
Mi van még? Kihirdetted, hogy jutalmat
Kap az, aki elhozza Mortimert?
Ifjabb Spencer Igen, uram; ha Angliában van már,
Kézre kerül, tudom, hamarosan.
Edwárd Ha – azt mondod? Spencer, holtbiztos: angol
Földön van, és révkapitányaink
Nem vethetik meg királyuk parancsát.
Jön egy Futár
No lám! Honnan jössz? Milyen hírt hozol?
Futár Gloucester uram, neked hozok Levune-től,
Francia földről hírt és levelet.
Edwárd Olvasd!
Ifjabb Spencer olvassa a levelet
Ifjabb Spencer „A méltóságod iránti köteles tisztelettel stb. A kapott utasításoknak megfelelően tárgyaltam a francia királlyal és a főurakkal, és elértem, hogy a királyné elégedetlenül és csüggedten ment el innen. Hogy hová? Flandriába, Sir John of Hainaulttal, a márki testvéröccsével. Velük ment lord Edmund és lord Mortimer, társaságukban volt még több honfitársatok, és mások is; úgy beszélik, hogy le akarnak csapni Edwárd királyra Angliában, mielőtt felkészülhetne rá. Ez a legfontosabb újság. Méltóságod szolgálatára mindig készen, Levune."
Edwárd Gazfickók, megszökött hát Mortimer?
És Edmund is szövetkezett vele?
Sir John of Hainault áll az élükön?
Isten hozott, madame, s a fiadat,
Anglia jól fogad bandáddal együtt.
Ragyogó Phoebus, száguldj át az égen,
Te is, sötét éj, rozsdás vasszekéren,
Legyen kurtább az idő köztetek,
S a sóvárgott napot előbb megérjem,
Az árulókkal kint a csatatéren!
Egyedül az fáj, hogy megszéditették
Fiamat, és gaz tervük támogatja.
Bristolba most, vessük meg ott a lábunk.
Szelek, hozzátok ide vissza őket,
Amint csalárdul elvittétek innen.
Mind el



4. szín
Jön a királyné, Edwárd herceg, Kent, Mortimer és Sir John
Izabella Urak, barátaink, jó honfitársak,
Isten hozott jó széllel Angliába.
Sok barátunkat hagytuk belga földön,
S baráttal vívunk itt; súlyos dolog:
Erő erővel, kard karddal csap össze,
Hogy honfitárs s rokon e háborúban
Magát gyilkolja másokban, saját
Kardjától vérezzék! Hol a segítség?
A megtévedt királyok mind e romlás
Okai; Edwárd, köztük vagy te is:
Frivolságod hazádat tönkretette,
A folyókban népednek vére árad;
Védelmezője lehetnél e népnek,
Csakhogy te…
Mortimer Hogyha harcos vagy, madame,
Sosem szabad ilyen hévvel beszélned.
Urak, megjöttünk hát, az ég megadta,
S fegyverben állunk e herceg jogáért,
Hazánk javára fogadjunk neki
Buzgó hűséget és alázatot;
A magunk, a királyné és az ország
Edwárdtól szenvedett sérelmeit
Karddal tesszük jóvá, hogy a királyné
Visszakaphassa méltóságait,
S elverjük hízelgőit a királytól,
Kik Anglia kincseit felzabálják.
Sir John Trombitaszóval induljunk előre.
Azt hiszi Edwárd, hízelegni jöttünk.
Kent Ne hízelegtek volna soha jobban!
Mind el



5. szín
Jön a király, Baldock és Ifjabb Spencer menekülőben
Ifjabb Spencer Fuss, fuss, uram, a királyné erős;
Barátja mind több, neked már alig van.
Ír földre! Ott kifújhatjuk magunkat.
Edwárd Arra születtem, hogy fussak, s mögöttem
Egy Mortimer arasson diadalt?
Lovamat! Öntsünk lelket a seregbe,
S ebben az ágyban haljunk becsülettel.
Baldock Nem, nem, rosszkor jön ez a fejedelmi
Szándék; el innen, a nyomunkba’ vannak.
Mind el. Jön Kent egyedül, karddal és pajzzsal
Kent Erre futott meg, de későre jöttem.
Jaj, Edwárd, fáj éretted a szivem.
Áruló Mortimer, mért üldözöd
Kardéllel törvényes királyodat?
És nyomorult, te, szeretetlenül
Mért fogtál fegyvert bátyád s urad ellen?
Záporozd bosszúd átkozott fejemre,
Isten, kinek igaz ítélete
Bünteti az elfajult lázadást.
Mortimer életed akarja, Edwárd,
Fuss tőle! Ám csitítsd dühödet, Edmund,
Színészkedj, vagy meghalsz, mert Izabella
Csókok közt konspirál e Mortimerrel,
S szerelmét arcán viseli. Halált
És gyűlölséget érlelő szerelmét!
Nyakigláb véréhez hamis ma Bristol;
El innen, Edmund, nehogy még gyanút kelts.
Mortimer minden lépted figyeli.
Jön a királyné, Mortimer, Edwárd herceg és Sir John of Hainault
Izabella Sikert ad az egek királya annak,
Ki igazságért küzd és féli őt.
Mi is sikerre vittük jó ügyünket,
Hála az ég urának és tinektek.
De míg tovább mennénk, nemes urak,
Drága fiúnkat, igaz szeretetből
S gondból királyi személye iránt,
Megtesszük kormányzónak, s mert a sors
Olyan szerencsétlenné tette apját,
Urak, tegyétek, szeretett urak,
Mit bölcsességetek legjobbnak ítél.
Kent Ne vedd zokon, ha megkérdem, madame:
Hogy elbukott Edwárd, mi lesz vele?
Edwárd Herceg Milyen Edwárd az, akiről beszélsz?
Kent Apád; királynak nem merem nevezni.
Mortimer Mire való a kérdezősködés, Kent?
Csöppet sem tőle függ, nem is mitőlünk,
Az ország dönt ebben, s a parlament,
Bátyád sorsát csak az szabhatja meg.
(Félre a királynéhoz) Nem tetszik Edmund: nagyon lágy szivű.
Madame, jó lesz őt szemmel tartani.
Izabella Jó hívünk Bristol polgármestere.
Mortimer Úgy van, madame; nem nyer egérutat,
Ki a harctérről menekült.
Izabella Baldock van a királlyal.
Derék kancellár, nem igaz, uram?
Sir John A Spencerek is, apa és fia.
Kent Az ország végromlása ez az Edwárd.
Jön Rice ap Howell és Bristol polgármestere Idősebb Spencerrel
Rice ap Howell Királynénkat és fiát Isten óvja!
A város népe s polgármestere
Hűsége és szeretete jeléül
Átadja ezt a hazaárulót,
Apját a léha Spencernek, aki,
Mint Rómában a duhaj Catilina,
Anglia kincstárát prédálta fel.
Izabella Hálánk mindnyájatoknak.
Mortimer Ez a hű gond
Királyi jutalomra érdemes.
De hol van a király s az ifjú Spencer?
Rice ap Howell Spencer, akiből Gloucester grófja lett,
És Baldock, a sima nyelvű tudós,
Elhajózott ír földre a királlyal.
Mortimer [félre] Szél vetné vissza, vagy süllyedne el!
[Fennhangon] Továbbindulnak onnan biztosan.
Kent Szegény Edwárd, kiűztek Angliából.
Sir John Madame, mi bánt? Mért merültél magadba?
Izabella Uram balsorsát fájlalom; de, jaj,
Az ország gondja hajtott háborúba!
Mortimer Madame, e harcba fájva, szánva mentünk.
De a király országnak, önmagának
Sok rosszat tett, azt kellett helyreütni.


E lázadóval a tőkére gyorsan!
Lordságod nem kedvezhet a fejének.
Idősebb Spencer Királya ellen küzd a lázadó;
Ki Edwárd jogáért harcolt, nem az.
Mortimer Fecsegő, el vele!
Idősebb Spencer őrizetben el
Te, Rice ap Howell,
A felségnek szolgálatot tehetsz
Mint tekintélyes ember e vidéken,
Ha felhajtod a szökött lázadókat.
Madame, nekünk közben meg kell beszélnünk,
Baldockot és Spencert a cinkosokkal
Hogy’ fogjuk el, s hogy’ végezzünk velük.
Mind el


6. szín
Jön az Apát, szerzetesek, Edwárd, Spencer és Baldock
Apát Ne aggódj, jó uram, és mit se félj.
Féltő gonddal, némán őrizzük itt
Királyi személyed magunk között,
Nem sejthetik s nem törhetnek reád
Azok, kik üldözik felségedet;
Itt megbújhattok, amint megkivánja
Az ilyen viharos idők veszélye.
Edwárd Atyám, arcod nem rejthet ámitást.
Ha király lettél volna, és a szíved
Átérezné az én nyomoruságom,
Csak szánakozni tudnál sorsomon.
Büszke voltam, gazdag, kiséretem,
Hatalmam volt, és fényüzésben éltem;
De van, akit korlátlan uralom
Élve vagy holtan meg ne nyomorítna?
Jöjj, Spencer, Baldock, üljetek le hát;
Most vedd elő a filozófiád,
Melyet tisztelt, nagy hírű iskolákban
Szívtál Platóntól s Arisztotelésztől.
Atyám, mennyország ez a csendes élet.
Bár élhetnék így, szemlélődve én is,
De jaj, vadásznak rám és társaimra,
Az életükre és becsűletemre.
Jó szerzetesek, el ne adjatok,
Akármi lenne a jutalmatok.
Szerzetes Nyugodt lehet felséged, hogyha senki
Ittlétéről nem tud rajtunk kivül.
Ifjabb Spencer Senki élő; de erősen gyanakszom
Egy rossz képű fickóra lent a réten.
Utánunk bámult hosszan, és tudom,
Fegyverben áll ez az egész vidék,
S az életünkre tör vad gyűlölettel.
Baldock Ír földre indultunk, szegény fejünk,
De ellenséges szél, heves vihar
Partra vetett, hogy félelem gyötörjön
Mortimertől és csatlósaitól.
Edwárd Mortimertől? Ki beszél Mortimerről?
E véres ember, Mortimer nevével
Ki üt sebet rajtam? Atyám, tegyem
Öledbe gondoktól nehéz fejem.
Bár ki se nyitnám többet a szemem,
Ne emelném fel lecsüggedt fejem,
E haldokló szív ne dobbanna többet!
Ifjabb Spencer Nézz fel, uram! Baldock, nem jó nekünk
Így ellanyhulni; elárultak itt is.
Walesi csáklyákkal jön Rice ap Howell, egy Kaszás és Leicester grófja
Kaszás Fejemre, ezeket keresitek.
Rice ap Howell Elég. Uram, kérlek, legyél rövid,
A megbízásunk igazolja tettünk.
Leicester Mortimer ösztönözte a királynét.
Mire ne vehetné rá Mortimer?
Nézd, ott ül, és reméli, szabadulhat
A kéztől, mely megfosztja életétől.
Nagyon igaz: quem dies vidit veniens superbum,
Hunc dies vidit fugiens iacentem.
De érzelmeidet fojtsd vissza, Leicester.
Spencer és Baldock, nevetek csak ennyi,
Letartóztatlak hazaárulásért.
Hagyjuk a rangot most, engedjetek!
Ez Izabella királyné parancsa.
Miért vagy oly csüggedt, uram?
Edwárd Végnapja minden üdvömnek a földön,
Balsorsom teljessége! Csillagok,
Mért néztek ily borúsan egy királyra?
Izabellától jössz hát, ugye, Leicester,
Hogy megfossz életemtől s társaimtól? No, jöjj, tépd fel ziháló mellemet,
S vedd szívemet barátaim helyett.
Rice ap Howell El velük!
Ifjabb Spencer Ám úgy illene, megengedd,
Hogy őfelségétől búcsút vegyünk.
Apát A szívem vérzik, úgy fáj látnom ezt:
Ilyen szavakat tűrjön egy király!
Edwárd Spencer, kedves Spencer, hát válni kell.
Ifjabb Spencer Kell, jó uram, a zord ég így akarja.
Edwárd Csak a pokol és Mortimer akarja,
A kegyes égnek semmi része benne.
Baldock Uram, kár itt búsulni s háborogni.
Mi most alázattal búcsút veszünk;
Sorsunk így fordult, félek, a tiéd is.
Edwárd Az égben talán még találkozunk.
Leicester, kérlek, mondd meg, velünk mi lesz?
Leicester Killingworthbe kell menned, jó uram.
Edwárd Kell! Túl goromba szó ez egy királynak.
Leicester Hordszéket rendeltem számodra, felség,
Rád vár, és végét járja már a nap.
Rice ap Howell Mindegy, hogy mégy, vagy itt lel éjszakád.
Edwárd Hordszéket mondtál? Gyászkocsira fektess,
A poklok kapujához vigyen innen.
Pluto kongassa ott lélekharangom,
S Charonnal fúriák sirassanak.
Edwárdnak nincs barátja, csak ezek,
És zsarnok kardjától kell halniuk.
Rice ap Howell Uram, ne fájjon értük a fejed:
Megrövidülnek gyorsan a fejükkel.
Edwárd No jó, ha ez kell, így lesz. Válni kell.
Kedves Spencer, jó Baldock, válni kell.
El, hamis condra! [Ledobja álruháját] Könnyem nem hamis.
Atyám, ég áldjon. Leicester, énreám vársz,
Mennem kell. Búcsuzom, élet, barátok.
Edwárd és Leicester el
Ifjabb Spencer Jaj, elment? Elment hát a nemes Edwárd?
Elment, nem látjuk egymást már soha?
Hasadj meg, ég, pályádról térj le, Nap!
Olvadj a légbe, föld! Elment királyom,
Elment, jaj, elment, soha vissza nem tér.
Baldock Spencer, már látom elröppenni lelkünk,
Mert életünk napfénye most kihunyt.
Készülj egy új életre, és emeld
Szemed, szived az égi trón felé;
A természetnek add meg tartozásod,
S minden tudásunk foglald össze ebben:
Hogy meghaljunk, azért élünk csupán,
Felszállunk, hogy lehulljunk azután.
Fice ap Howell Gyerünk, gyerünk, majd a kijelölt helyen prézsmitálj. Ti és a magatok fajták derék munkát végeztetek Angliában. Kész indulni lordságotok?
Kaszás Uram, remélem, nem felejtesz el.
Rice ap Howell Hogy elfelejtselek? Hova gondolsz? Gyere velem a városba.
Mind el




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Christopher Marlowe




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.